Piros 85

 

3 héttel ezelőtt a Less Nándor 75 (78) volt az első 65-nél hosszabb távom. Annak ellenére tetszett, hogy tudtam: valójában ennél jóval rövidebb, 40-50 km-es távok az optimálisak számomra, ahol még viszonylag gyors tudok maradni. Egy héttel ezelőtt úgy döntöttem, indulok a Piros 85-ön is. Persze az is segített a döntésben, hogy szép időre lehetett számítani.

Igazi "futósznobként" egy kisebb vagyonba került nekem az egész: helyszíni nevezés, utazás oda-vissza 500 km +szállás. De nem érdekelt túlságosan, az embernek egyszer van egy évben születésnapja, és én ezzel leptem meg magam...:)

Reggel neveztem, majd elhelyeztem néhány cuccot a depós kocsikban. A rajt után hátul maradtam, nem akartam elsietni a dolgot. A tavalyi eredményeket nézegetve egy 12 órán belüli teljesítésre gondoltam. Dömösig jóformán egyedül mentem, szinte csak túrázókkal vagy rövidebb távon futókkal találkoztam. Innen Dobogókőig D. Zsófival haladtam. Kissé gyanús volt hogy itt is 30-nál ért utol, akárcsak a Less Nándoron. Gyorsan kezdtem volna? Dobogókőn Csanyára hallgatva nem siettem el a frissítést, Zsófi el is tünt gyorsan, gondolom azért, mert már Judit a nyomában volt. Így innen egyedül ereszkedtem le, Judit majd lentebb ért utol, és elég sokáig haladtam vele, míg Zsófit be nem értük. Talán 50 körül jártunk, amikor először kezdtem érezni, hogy lassítanom kell. A Kopárhoz érve egy hosszabb depózást tartottam. Lecseréltem a vizes cuccaimat, és magamhoz vettem a lámpámat. Femina és Palibácsi készségesen segítettek a frissítésnél. Innen ismét egyedül haladtam jó darabig. Az utolsó 15 km-en csatlakoztam Mozg-hoz, és egy másik sráchoz, Péterhez. Szerencsére a végéig együtt tudtunk maradni. Ahogy már Mozg is megírta, a János-hegyről lefelé gyújtottunk lámpát. Nekem a lámpával futás is új dolog volt, ráadásul terepen, de szerencsére a Fenix HL21 elegendőnek bizonyult erre a célra.

A sötétben kiválóan látszottak a fényvisszaverős szalagok. Az utolsó terepes szakaszok még igencsak próbára tették megfáradt tagjaimat, úgyhogy igencsak megkönnyebbültem, amikor aszfaltra értünk. Én már magamban feladtam a 11 órán belüli célbaérést, de mikor Mozg közölte, hogy ez már Budaörs, és nincs sok hátra, mindhárman belehúztunk, így aztán sikerült éppen beérnünk 10:59 alatt. A sör és a virsli életmentő volt, mivel a gyomrom nem sok szilárd táplálékot vesz be menetközben, főleg géleket használok, így eléggé megéheztem. Túléltem tehát eddigi leghosszabb távomat, és ha nem romlik az állapotom, talán jövőre egy T100-ba is belevágok. Persze így, hogy jóformán csak a versenyeken tudok szintes terepen futni, nem lesz könnyű dolgom ezekkel a hosszabb pályákkal.

Köszönet Ebolának és csapatának a szervezésért, és mégegyszer köszönöm, hogy a csomagomat ma reggel házhoz hoztátok! Számomra (bár nagy eltévedős hírében állok...) a jelzések teljesen követhetőek voltak. Nem is tudok semmibe belekötni, inkább csak két apró javaslatom volna a jövőre nézve: ha már van itiner, el lehetne rajta helyezni egy szinttérképet is. A másik, hogy a depós kocsikra nem csak km-számokat kellene felírni, hanem az adott állomás nevét, ahová megy. Én legalábbis - meg szerintem elég sokan - aszerint kerestem a kocsikat, melyik megy Dobogókőre vagy a Kopár csárdához, stb.

A Garmin adatok itt láthatók, én 85,5 km-nek mértem a pályát közel 3200 m szinttel.

http://connect.garmin.com/activity/125320219

 

Gratulálok minden résztvevőnek, kiváló eredmények születtek!