"Jób nem volt zsidó, nem volt Ábrahám rokona, sem leszármazotta, mint Melkisédek pogánykirálypap sem!

 

Amilyen istent ők képviseltek, nem más, mint a palesztiíniai hellenista zatyulanti istenek, kirí Jób könyvéből a többistencsalád kekere!

 

istenfiak?

 

Köztük egy sátán nicknevű gyerkőc?

 

ez lenne a keresztények megszemélyesített főgonosza?

 

Tiszta röhejes!

 

A tudatos nagybetűs írást valószínű a köznevűség tiszteletére alkotatott meg, mert a " ha satan " szólat nem más, mint " a vádoló "-t jelenti!

 

Zakariás nem volt keresztény, de a keresztények kiforgatták zakariási szavakat, mint szinte minden ószövetségi író szavát!

 

" És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, a ki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez? " 

 

apokrif irodalmakat idézel te is, a septuagintai áthatásból?

 

"  http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1t%C3%A1n

A sátán az Ószövetségben [szerkesztés] A sátán mint vádló [szerkesztés]

Jób könyvének első két fejezetében ő az egyik főszereplő. Az eredeti héber szövegben a neve itt nem személynévként, hanem köznévként szerepel, mint „a vádló” (ha-szátán). A többi angyallal együtt ő is a mennyei kar tagja, Isten szolgája, és egyben tanácsadója és kéme az emberek között, aki „szerte bolyong a földön”. Istennel polemizálva azt a lehetőséget kapja, hogy többször is megkísértse, és ezzel próbára tegye Jóbot. Jób könyvében a sátánnak nincs független hatalma, Istentől kap fölhatalmazást a próbák végrehajtására.

A sátán ugyanebben a vádló szerepben a Biblia még egy helyén megjelenik. Zakariás könyvében (Zak. 3:1-2) a mennyei ítélőszék előtt a megvizsgálandó Józsué főpap jobb oldalán áll, hogy vádbeszédet mondjon ellene, de az Úr angyala megparancsolja neki, hogy hallgasson. "

 

" 

http://biblia.viczian.hu/jbooks%5CZak.%201.htm

A 3. rész nem tartozik a látomások sorába, formailag is eltér azoktól. A látomások felépítése ugyanis az, hogy először megjelenik egy szimbolikus kép, azután a magyarázó angyal (esetleg némi párbeszéd után) több-kevesebb realitással megfejti a látomás értelmét. Ebben a részben a magyarázó angyal nem szerepel, a leírás középpontjában pedig egy történeti személy áll: Jósua főpap. Igaz, itt is szerepel egy angyal, jelen van a Sátán, történik jelképes cselekedet is: Jósua tiszta ruhába öltöztetése a bűnbocsánat, vagy még inkább az ártatlanná nyilvánítás kifejezése. Mindez azonban csak Zakariás próféta nyelvezetéhez tartozó ábrázolásmód. Az pedig, hogy az Úr angyala az Úr nevében dorgálja a Sátánt és kijelentést közöl Jósuával, azt szemlélteti, hogy az itt tárgyalt bírósági ügy „isteni szinten” (is) elintézést nyert. (Szövegkritikai megjegyzés, hogy a 2. v. elején be kell toldani az „angyal” szót, különben az lenne az értelem, hogy maga az Úr mondja, hogy az Úr dorgálja meg a Sátánt.)

A bemutatott kép egy bírósági tárgyalás képe. Az Úr angyala mint bíró szerepel (vagy legalábbis mint az Igaz Bíró képviselője). Vele szemben ott áll Jósua piszkos, sáros ruhában, ami azt jelképezi, hogy vádakat szórtak rá, bűnösségét akarják bizonyítani. Jobb keze felől, mint a vád képviselője, ott áll a Sátán. A személyes Sátán ismert Jób történetéből, vagy az 1Krón 21:1 toldásából. Egyébként azonban nevének eredeti jelentése: ellenség, ellenfél (pl. Num 22:22; 1Kir 11:14 stb.), a jogi életben pedig azt jelenti, hogy vádló, ügyész, aki – úgy látszik – a bírói tárgyalás során a vádlottól jobbra állt (vö. Zsolt 109:6). Vádoló szerepe van ebben a jelképes leírásban is.

A 2–5. v. a bírósági eljárás befejező mozzanata: a piszkos ruhában álló Jósua főpapot új, tiszta ruhába öltöztetik, annak jelképeként, hogy a vád alól fölmentést nyert (szó szerint: „elvettem rólad bűnödet”), és folytathatja főpapi tevékenységét. Ezzel együtt a vádoló Sátánt is elhallgattatja a bírói szó. (A „dorgáljon meg téged az Úr…” kifejezés előfordul az ÚSZ-ben is: Júd 9. v., de a „Mózes mennybemenetele” c. kései irat közvetítésével.)

Kétséges lehet a magyarázat szempontjából, hogy a 2. v.-ben levő bűntől megtisztítás és igaznak nyilvánítás csak Jósua személyére vonatkozik-e, vagy a főpap itt egész népének a képviselője. A magyarázók egy része az utóbbit érzi ki a próféciából: a tűzből kikapott üszkös fadarab (vö. Ám 4:11) eszerint a fogságból hazatért Júda népe volna – s ezt támogatni látszik a megelőző mondatban Jeruzsálem kiválasztásának az említése. Ellene szól viszont az, hogy a 7. v.-ben körülírt főpapi szolgálat és kiváltság egészen személyes vonatkozású és csak Jósuára érthető; a kollektív értelmezés itt törést szenved. Egy másik kérdés, hogy mi értelme van a bocsánathirdetésnek, a múlt bűnei alól történő feloldozásnak – jó 18 évvel a fogságból való első hazatérés óta? Ha viszont egyénileg értelmezzük a leírást, miért kellett Jósuát megerősíteni főpapi tisztében, hiszen kezdettől fogva a gyülekezet vezetőjének, főpapjának mondja a Biblia? (Ezsd 3:2; Hag 1:1 stb.)

Kézenfekvőnek látszik, ha ismét arra a történeti háttérre gondolunk, amely Zakariás próféciái mögött általában ott áll, nevezetesen az 521/20-as évek eseményeire, a Perzsa Birodalmat megrázó belső háborúkra, amelyek Júdában is nagy reményeket kelthettek. Az ott elkezdett szervezkedési kísérletek miatt Zerubbábel történeti szereplése véget is ért. A szervezkedéshez pedig lehetett némi köze Jósuának is, ellenségei mindenesetre bevádolhatták a perzsa hatóságnál. A „Sátán”, mint vádló, alakja mögött valóságos személyek vádaskodása állhat. Végül azonban a főpapnak sikerült tisztáznia magát. Ezt tükrözi az egész látomásszerű bírósági tárgyalás és felmentő ítélet.

A 6–7. v.-ben a felmentéshez kapcsolódó „figyelmeztetés” olvasható. Voltaképpen isteni biztatás ez egy feltételhez kötve: Ha Jósua hűségesen végzi a templomban és a gyülekezetben rábízott teendőket, akkor ítélkezhet, irányíthat az Úr házában. Az utolsó mondatot (járhatsz-kelhetsz az „itt állók” között) egyesek némi túlzással egyenesen Jósua mennybe jutására és az angyalok közti járás-kelésre értelmezik. Látnivaló azonban, hogy az egész 1–7. v. leírásának színhelye nem a menny. A 7. v. is csupán a templomról és annak az udvarairól beszél, s az ott levőkre van tekintettel; az ígéret így csupán Jósua főpapi tisztének más szavakkal történő megerősítése. – Ez persze nem zárja ki azt, hogy ne gondolhassunk Isten üdvözítő kegyelmére e hű szolgájával kapcsolatban, a kijelentés elsődleges értelme azonban történeti. "