Mozg Creative Commons License 2011.10.30 0 0 33530

Piros 85

 

Másodszor indultam és már a tavalyi verseny is tetszett. Az idei meg különösen. Számomra tökéletesnek tűnt. Mondtam is Ebolának, de ő szerényen elhárította, hogy van még javítani való. Mindenesetre a terepfutó versenyt rendezőknek fel van adva a lecke, illetve magasan van a léc.

Ideális futóidőben, gyönyörű erdőben aktuális fizikai állapotomnál jobb időt mentem. Ez volt az első versenyem amire vittem botot. Ahogy fáradtam, Nagykovácsi után már inkább teher volt. Még szoknom kell és erősödni hozzá. Újdonság volt a kompressziós szár is, kifejezetten éreztem a jó hatását, hazafelé a buszon is hasznos volt. Míg a combomban kicsit érzem az izmokat, hogy vannak, a lábszáramban nincs semmi ilyen érzés. Ez szerintem a szár hatása.

Végre hozzájutottam az egyen trail pólómhoz is a rajtban. Nagyon tetszik, jó az anyaga.

Rajt után kicsit gyorsabban indultam, mint szerettem volna, de aztán sikerült felvennem a saját ritmusom. Ha többen vagyunk közel egymáshoz nem szeretem ha fut előttem valaki, ha megfelelő a tempó inkább elől szeretek futni, különben inkább legalább 10 méterre leszakadok, így nem befolyásol közvetlenül, hogy az előttem haladó hova lép, jobban átlátom a terepet. Nagy Kevélyen olyan gyönyörű kilátás fogadott a kicsit párás idő ellenére, hogy egy fél percet a látvány élvezetével töltöttem. Első frissítő ponton sok ismerős, az asztal mögött Pali bácsi. Óriási a kínálat, már szinte túlzás, de később kiderül, hogy nem az, amikor a futó már válogat a gyomor befogadó képességétől függően.

Nekem egyértelműen az izo, víz, tea(fél távnál), banán, alma, zsíros kenyér csalamádéval, olajbogyó, nutellás keksz jön be. Persze nem egyszerre, de ez akínálat nekem elég.

Tervezett időn belül leérek Dömösre. Izot innék, de nincs illetve mégis. Találnak egy üveggel, amit egy korábbi futó hagyott ott abból kapok. Külön köszönet (sajna nem tudom a nevét), aki gyorsan segítségemre sietett. Mindenki nagyon kedves, jó a hangulat. Ez végig jellemző mindenhol. Meglepően könnyen felérek Dobogókőre és itt sem hagyom ki a kilátóhelynél a látvánnyal való töltekezést, hisz olyan ritkán járok itt. A kis kitérő után jön a pont. Csanya pátyolgat, fogja a botomat, eldobja a kiürült palackomat. Sok apró kedvesség, ami ilyenkor nagyon jól esik. Futás tovább, még van erőm, hiszen még a felén se vagyunk túl. Csévi nyereg, Kopár csárda. Újra Pali bá. (Ebola csak nem sokszorosította? :)). Körülötte Femina szorgoskodik, rögtön kezembe adja az előre küldött sörömet (alcohol free). Tovább. Hosszú árok, Nagy-Szénási emlékfal. Itt jó szolgálatot tett még a bot. Jó tempóban gyalogoltam felfelé. Nagykovácsiban kis pihenő. Meleg tea, pont erre vágytam. Indulok, de a templom előtti téren jut eszembe, hogy hűl az idő. Gyors öltözés egy padnál. Kicserélem a hosszú ujjúra vett atlétát egy pólóra, sapkát, kesztyűt veszek, induláskor jön szembe Boszi. Hajrá mondom neki, és azt gondolom nem lenne jó, ha utolérne. Ez egy kocsit motivál. Fekete- fejnél utolérek két futót, Széles Zolit és Sátorhelyi Pétert (rem jól írtam a nevét). Ettől kezdve együtt megyünk. Az emelkedőket végig gyalogolom, már csak a lejtőkön megy a futás. Kezd sötétedni, de mondom a fiúknak, hogy csak fent a János hegyen kapcsoljunk lámpát. Frissítés aztán tovább lámpával. A fényárban úszó Erzsit elhagyva nyaktörő lépcső, majd hosszú lejtő után hosszú emelkedő következik. Az egyik kanyarban sikerül esnem egyet, de semmi komoly. Makkosmária felé viszonylag kis emelkedő, számomra mégis utálatos. Aztán a pont. Egy hölgy és egy gyerek. Kedvesek, de egy kis kritika, hogy a telefon nem lehet fontosabb mint a frissítésre érkező futók. Kis félelem volt bennünk, hogy nehogy eltévedjünk, én is csak nyomokban emlékeztem az útvonalra, de olyan jól volt jelölve a pálya, hogy simán tévesztés nélkül letaláltunk Budaörsre. Az aszfaltot elérve Zoli vagy Péter, lehet mindketten mondták, hogy gyorsítsunk és akkor meg lehet a 11 órás teljesítés. Sprintelni kezdtek én meg próbáltam a fiatalokkal tartani a tempót. Kicsit ( 10 m ) leszakadtam, de a cél előtt a kapuban bevártak és maguk elé engedtek, igazi genteleman-ek. Pontos eredményt még nem tudok, de valszeg sikerült 11 órán belül beérkezni. A tavalyi 11.44 és a tervezett 11.30-hoz képest ez számomra nagyon jó eredmény. PB.

Köszönet Ebolának és minden számomra ismert és ismeretlen pontőrnek, rendezőnek és Szaszának a fotózásért. Jövőre újra Piros 85.