Hali! Akkoriban kiértékelő tiszt voltam a pápai rt. z. HÁP-ján, pontosabban Kupon. A váltásparancsnok már a pihenőben volt és én vettem át a helyét a "pulpituson". Egyszercsak szóltak a dandártól (Veszprém), hogy kutatást kérnek ebbe és ebbe a négyzetbe, meg hogy melyik lokátor van éppen "grafikonban". (Értsd: melyik működik.) Jelentettem, hogy a helyi századnál (Kup) a P-37-es és egy PRV-17-es. De szinte abban a pillanatban jelentette is a helyi század váltáspékája, hogy két azonosítatlan cél közelít nagy sebességgel a magyar határ felé délről. Egyből továbbítottam az infót Veszprémbe, ahol némi tanácstalanság után "I. fokú készültségbe" helyeztek minket, azaz a megerősítésre kijelölt lokátorokat kapcsoltattam Molnaszecsődön és felszalasztottam egy katonát a váltásparancsnokomért, hogy keltse fel. A helyi századnál félpercenként jelentették a két gép útvonalát, amit a tervtábla-kezelők ("rajzolók") fel is húztak a plexitáblákra. Közben kihangosítottak minket a veszprémi elöljárók és élesben hallottam a zűrzavart. Csak pár foszlányt idézek, persze - az idő távlatából  már nem szó szerint - : "Taszár jelentse, hogy mérik-e a célokat? - Jelentjük:igen! - Hol vannak? mondják a kódokat. Ekkor már felkaptuk a fejünket itt Kupon, mert a taszáriak jó 20 km-el hátrébbra jelentették a két gépet, mint voltak valójában! A helyi századunk váltásparancsnoka egyszer csak jelentette, hogy a gépek rögtön elérik a határt és semmi jel nem mutat arra, hogy fordulót kezdenének. Egyébként az eset előtt szinte mindennapos volt, hoyg egy jugoszláv géppár megközelítette a határt úgy, hogy az utolsó pillanatban visszafordultak. Ezzel tesztelték a taszári készültségünk reakcióidejét. Nos ebben az esetben is igaz volt a mondás, hogy aki farkast kiált... Veszprémben még nem érkezett be az ügyeletes parancsnok, a helyi dd. váltáspéká viszont nem volt a helyzet magaslatán, későn tájékoztatta a vadászháp-ot, állandóan csak a taszári rt. zászlóaljat utasítgatta, akik kötötték az ebet a karóhoz és egyetlen egysezr sem hangzott el részükről, hogy a MiG-ek átlépték a határt. A mi (kupi) század vpk-unk viszont egyszer csak teljesen határozottan kijelentette a P-37-es alapján, hogy a két gép átlépte az országhatárt! Amit - immár a felébresztett -  váltásparancsnokom azonnal jelentett Veszprémbe. Számomra a mai napig sem világos, hogy a taszári zászlóalj-hápon ezt tagadták, szerintük a két gép már fordult vissza! Kábé 2 perccel a határ átlépése után robbant a bomba, szó szerint is és átvitt értelemben is: a helyi (barcsi) rendőrség akkor telefonált Taszárra, hogy bombatámadás érte a várost! Ekkor - és csak ekkor - döntött úgy a veszprémi központ, hogy szálljon fel a taszári készültségi géppár! Mire ez megtörtént, a jugó gépek már 180 fokos fordulóval elhagyták az ország légterét és még kábé 60-70 km-en keresztül tudtuk követni őket Kupról, ahogyan Banja Luka irányában végül is eltűntek a radarernyőinkről. Szóval ez dióhájban. Én anno a légvédelmi rendszerünk középső szintjén szolgáltam, a dandárnál folyó döntéshozatalok miértjéről soha nem szereztünk tudomást. Egyetlen egy szolgálatban levő katonánkat sem hallgatta ki dandárszinten senki. Csak leírtuk a szokásos napijelentést és pluszban még bekérték az ilyen esetben szokásos fényképeket a P-37-es radarernyőjéről, amelyekről tisztán kivehető volt a határsértés. Hogy ezeknek mi lett a sorsa, nem tudom, de egy biztos, hogy nálunk, a pápai rt. zászlóalj harcálláspontján akkor éppen szolgálatban levők közül senki sem kapott se kitüntetést, se fenyítést. Állítólag a taszáriak közül pár fenyítést kiosztottak, de kábé az ejnye-bejnye szintjén! Rossz nyelvek utána azt suttogták, hogy "felsőbb utasításra" nem engedték előbb felemelni a gépeinket, nehogy háborúba keveredjünk déli szomszédunkkal. Én ezt nem tudom, de azt igyen, hogy anno a legjobban képzett állománnyal mi rendelkeztünk (Pápa), Taszár amolyan 2. osztályú bázis volt még. Mindenféle dicsekvés vagy előítélet nélkül, tárgyilagosan és 14 évi hivatásos katonai szolgálattal a hátam mögött merem ezt így kijelenteni. Szvsz az ottani (Taszár) ügyeleti váltás dilettáns munkája és állandó dezinformációja (téves mérései és állításai) nagyban hozzájárultak ehhez a szomorú eseményhez. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy emberéletet nem követelt az incidens, és utána nem is fordult elő többet. Utolsó mondataim alátámasztásaképpen még annyit, hogy az eset után nem sokkal úgynevezett kitelepüléseket hajtottunk végre, azaz a pápai rt. zászlóalj állományából lokátorokat (amolyan mini századokat) telepítettek a déli határ közelébe, a taszári zászlóalj megerősítésére. Jómagam is részt vettem ebben a kitelepítésben, a taszári zászlóalj-harcállásponton, mint összekötő tiszt. Jópofa kis külön plexi-tervtáblát kaptunk a taszári háp sarkában és előtte ücsörögve nézegettük a jugó légitevékenységet. Üdözlettel: "pappevok" tartalékos honvéd százados :-)

U.i. Mivel akkoriban már megszűnt a Varsói Szerződés, továbbá még nem léptünk be a NATO-ba sem, valamint konkrét fedőnevek és egyáltalán nevek nélkül írtam le amit írtam, nem árulok el vele semmi hadititkot. Ezt csak a rend kedvéért említem meg.