Az örökbeadással viszont nemigen lacafacáznak: kerek perec kijelentették, hogy akkor jöjjünk, amikor vinni akarjuk a cicát. Nem, nincs félretevés, maximum egy vagy két napra. Nem, nem hívnak fel, ha befut egy számunkra pont jó cica. Tehát semmi könnyítés: tessenek eljönni, adott esetben sokszor, választani, és elvinni.

Egyébként nagyon kedves a személyzet, az állataikat szemmel láthatóan ajnározzák, a látogatók felé minden kérdésre válaszolnak, de azt világosan éreztetik, hogy a fiatal, egészséges macskákat secperc alatt örökbeadják, ergó egy árva lépést sem fognak ŐK megtenni a MI irányunkba. Mindezt nem sértőn, de egyértelműen.

Ez nekünk kicsit rossz, mert nem mehetünk el hetente autóval (ma 65 euróért tankoltam!!!!), marad a tömegközlekedés, ami, mint említettem, két óra oda és ugyanannyi vissza. Mondtam a gyerekeknek, hogy amikor visszajövünk karácsony után, valószínűleg rendszeres hétvégi program lesz a menhely-látogatás. Azt mondták, nem bánják :-)

Ugyanakkor arra is jó esélyt látok, hogy hamar fogunk tudni választani, mert rengeteg cica van, és egyik édesdrágább, mint a másik.

A férjem, mikor beszámoltunk nekik, megkérdezte vágyakozva (!), nem akarjuk-e előrehozni a családbővítést :-D Értitek?! Nemrég még kérette magát, most meg egy ilyen kérdéssel jön... Hála istennek nem vettünk még semmit a DOLOGHOZ, különben bizony lehet, hogy hazahoztuk volna Willit (fekete-fehér kamasz, jön az üveghez, és beszél hozzánk), valamint Ninocskát (cirmoska, egyéveske, és a játékával játszott ellenállhatatlan cukiságfaktor közepette), vagy egy-két másikat :-D

Úgyhogy most várjuk a karácsonyt családilag :-D NAGYON várjuk.