Műsorvezető: Hajas Henrik
A Tabu című ATV-s műsor a legkártékonyabb intézmények közé tartozik ma Magyarországon. A Tabuban az üres, értelmetlen fecsegés dáridóját ülik az arra rendelt illetékesek. Ez nyilván pénzt hoz a házhoz, hiszen mindenre van fizetőképes kereslet (tömeges igény!), mindenre, ami butít. Márpedig az, ami butít: kártékony.
Tegnap Havas, Mécs, Ormos, Standeisky 1956-ról (forradalomról, antiszemitizmusról, kommunizmusról…) dumáltak össze-vissza, olyasmiről zagyváltak, amihez nyilvánvalóan nem értenek, s amihez (jól láthatóan) nem is akarnak érteni. Csak beszélni akarnak róla. Ám azt nagyon!
Két példát említek. A műsorvezető eredeti, frappáns, tabudöntögető kérdésére, mely szerint „antikommunista volt-e a forradalom?”, Ormos Mária így válaszolt: „ha az a kommunizmus, ami ellen a forradalom irányult, akkor antikommunista volt”. Műsorvezető legyek az ATV-nél életem végéig, ha nem igaz! Kérem, ez az ember ma Magyarországon elitentellektüel, Széchényi- és Középvalag-díjas akadémikus, egyetemi rektor, professor emirita, amit csak akarsz… „értelmiségi” karrierjének csúcsán pedig: Havas Henrik által moderált megmondó-ember az ATV-ben. Hadd tanuljon a fiatal! Így definiál az elitértelmiségi a kamerák előtt: ha az a kommunizmus, amit a kommunizmus jelent, akkor az a kommunizmus.
Kérdem: van ennél lejjebb?
Van.
Már az meglehetősen lehangoló, hogy három (de legalábbis közülük két) jobb sorsra érdemes „őspatkány” futkos a nagynyilvánosság előtt, míg a jobb sorsra teljességgel érdemtelen műsorvezető egy nyeléig kopott médiaseprűvel kergeti őket témáról témára: „röviden”, „gyorsan”, „egy mondatban” stb. Nyilván ennek egyenes következménye, hogy aztán azok is hülyeségeket beszélnek orrba-szájba, akik egyébként – a szakmájukból, fölhalmozott szakismereteikből adódóan – képesek volnának értelmes, érdemi szövegek előadására. Tehát „őspatkányság” már a jámbor ostobaság, a „csetelő” jellegű hadari szövegelés is, mert igénytelenségre „nevel”, ösztökél, míg konkrétan Ormos Mária többszörös kártevő. Így nyilatkozott meg Nagy Imréről a televízióban, szó szerint idézem: „Na most, a kuglifej helyett egy ilyen rendes magyar arcot látni, 1953-ban, hogy úgy mondjam, kiütötte az összes biztosítékot”.
Ennyit mondott, se többet, se kevesebbet. Frappánsan. Az engedélyezett „egy percben”, illetve néhány másodpercben.
Kezdjük a professor emirita értelmiségi megnyilatkozásának műszaki vonatkozásával! Képzeljük el, ül a képernyő előtt egy villanyszerelő (nem Kandó Kálmán-díjas, csak egy amolyan átlagos szakember), aki, bizony, a professor emirita tudós előadására így reflektálhat óhatatlanul: ez egy rágós, öreg liba, konyhai fakanálvirtuóz (von Kochlöffel aus művelt értelmiségi), ugyanis túlterhelés esetén leoldhat az egyik kisbiztosíték (a többi nem), zárlat esetén leold a főbiztosíték is, ez igaz, ámde akkor sem az összes. Mondaná a villanyszerelő. Ha pedig némi stílvénával is rendelkezik a villanyszerelő, úgy pluszban is elképed Ormos Mária mondatán, ti. Nagy Imre 1953-as föllépese nem okozott lelki zárlatot a társadalomban (legalábbis Ormos mondandója szerint), hanem viszont épp ellenkezőleg, ezért lám: a buta vén tyúk többszörösen sem érti, miről beszél. Mondaná a villanyszerelő. Nem mondaná persze (egy kétkezi munkásban ennél több jóérzés, jóízlés rejlik), de tegyük föl, mondaná. És miért tegyük föl? Azért, mert, ha mégis mondaná, Ormos Mária két dolgot tenne nagy valószínűséggel: (1) megsértődne, (2) gerontofóbnak, illetve szexistának, hímsovinisztának minősítené a villanyszerelőt. És joggal természetesen, noha Ormos Máriának láthatóan dunsztja nincs arról, hogyan viselkedik ő (is), mit példáz mások, különösen a fiatalok számára a nyilvánosság előtt. Intellektuális és morális „őspatkány” az akadémikus professzor. (Ezt már nem a villanyszerelő mondja, ezt én mondom.)
Ne legyen félreértés, nem a magam „védelmében” közlöm mindezt, nem is a szintén ATV-s Rónai Egon védelmében (Rónait legalább annyira korlátoltnak tartom, mint Ormos Máriát), hanem általában az elemi humánum, jóízlés, konkrétan pedig például a zsidók védelmében. Tudniillik Ormos Mária nem csak abban az értelemben rasszista, hogy a kopasz ember éppúgy, pontosan úgy nem tehet a kopaszságáról, mint a zsidó arról, hogy zsidónak született, vagyis nem csupán ízléstelenség, hanem egyenesen méltánytalanság (de talán jobb, ha így fogalmazunk: büdös lábú rasszizmus!) a másik testi fogyatékosságán gúnyolódni, s ami minden kétséget kizáróan így van, ám aminél – ez esetben – jóval súlyosabb a helyzet.
Mert mondhatta volna szebben is a kis lovagina, mondhatta volna – horribile dictu – tárgyszerűen, sőt pozitív megkülönböztetéssel, például: „a lakosság szemében vonzóbbnak tűnt Nagy Imre előnyösebb külseje” stb., de mondom, a „kuglifej”-en történő liberális, humanista gúnyolódás csak a jéghegy csúcsa. Nézzünk ezért a dolog mélyére! Oda, ahol a baromság a végsőkig fokozódik, ahol a neves, liberális „elitértelmiségi” a „kuglifej”-jel a „rendes magyar arcot” állítja szembe. Az ATV-ben. Tehát még csak véletlenül se higgyék, hogy diszlexiás vagyok: az Echo tévét, Bayer Zsolt műsorát néztem és az ATV-ről beszélek, mert ezt a szöveget, bizony, az ATV sugározta. Ormos megnyilvánulása olyan, mintha Ungvári Tamás azt mondaná (az ATV-ben), hogy Heller Ágnes egy „nagyszerű antikommunista filozófus”, csak sajnos nincs „rendes magyar arca”, nem a maga-hímzett-fejkendős parasztanyóka képét közvetíti (az ATV-ben), hanem hát olyan, amilyen.
Mondjuk ki kereken: Ormos Mária a Völkische Beobachter, a Der Stürmer, a Borszem Jankó, a Magyar Futár, a Magyar Fórum cikkíróinak, karikatúristáinak szellemi és morális színvonalára rohadt. Tudniillik Ormos Rákosi fizimiskáját Nagy Imre fizimiskája révén gúnyolta, így nem csak köznapi idiótaként, hanem antiszemita őspatkányként minősítette (az ATV-ben) Rákosit testileg is visszataszító zsidónak. Mert mi másra utalhatna a tipikusan Der Stürmer-i ihletettségű „rendes magyar arc” szókapcsolat?!
Rákosi „kuglifej”. Havas Henrik pedig: szép. Hajas baba. Hajas Henrik.
Makovecz, Csurka élből zsidózik, Bayer telibe cigányozik. Nem jó, de legalább nyilvánvaló, így van esély a mentális védekezésre. Míg Ormos Máriáék, Ungvári Tamásék Csurkáéknál veszedelmesebb „őspatkányok” (Ungvári Horn Gyulát nevezte „törpének”, ama nevezetes Horn-Fodor, illetve a Horn-Kuncze affér után), ugyanis ezek az emberek, miként a férjeiket gyilkoló („rendes magyar arcú”) parasztasszonyok, kis dózisokban, észrevétlenül adagolják a társadalom szervezetébe a rasszizmus-mérget. Azzal a különbséggel persze, hogy az arzénos asszonyok tudatosan tették, amit tettek (erről a professzorasszony olvashat a saját lapjában), míg az Ungvári Tamásoknak, Ormos Máriáknak annyi eszük sincs, mint egy tanyasi hárpiának. Nem tudják, nem is sejtik, hogy az általuk öntudatlanul adagolt szellemi méreg a hajszálereken keresztül szétárad a társadalom testének egészében, majd valahol, valamikor különféle pogromokban, Auschwitz-halálban kulminálódik.
A híres „szürkeállomány” egyszerűen nem érti: a liberális „értelmiség” simán bunkó rasszistáit (törpézőit, kuglifejezőit) legalább akkora felelősség terheli Auschwitzért (ha nem nagyobb!!!), mint az antiszemita-bunkó rasszistákat. Sőt, ki merem jelenteni, a „rendes magyararcúság” ostoba fölemlegetése, főként egy köztudottan zsidó származású történelmi szereplő rovására, indirekt antiszemitizmus. Mindezzel természetesen nem azt állítom, hogy Ormos Máriában volna akár egy csöppnyi antiszemita indulat is, és már csak azért sem, mert nem Ormos Máriáról beszélek, hanem arról a jelenségről, amelyet Ormos Mária dús hajú képében sugárzott tegnap a televízió. Ugyanis, ha személyesen róla beszélnék, akkor így fogalmaznék: életem egyik legnagyobb csalódása: Ormos Mária.