Az első idézeted nem vízügyi szakemberek által szerkesztett dokumentumból való.
Lehetséges, de a te véleményed sem tekinthető önmagában tudományos forrásnak. :¤)
Eddigi ellenérveid nem cáfolták a parti szűrésű kutak érintettségét, ezért fentntartom azt az állítást, hogy a Bős-Nagymarosi komplexum megépítése magában is, csúcsrajáratása pedig különösen veszélyeztetné Budapest ivóvízbázisát.
Ezt alátámasztják azok a tényadatok, hogy az eddigi munkálatok során már megfigyelhetők voltak erre utaló jelek (lásd idézetek).
A nagymarosi csúcsrajáratás (vagy nem) kérdésében a magam részéről nem (sem) a szlovák álláspontot fogadom el, de sem ez sem az ítélet nem a vízbázis veszélyeztetettségéről szól, legfeljebb annak mértéke kerülhet szóba ezzel kapcsolatban.
A nagymarosi erőmű és a működtetésével járó következmények mindenlépp veszélyt jelentenének a parti szűrésű kutakra.
Válasz a szlovák beadványra:
A Nagymaros alatti szakasz
- A Közös Egyezményes Terv az energiatermeléshez szükséges hasznos esés növelésére előírta az alvizi meder kotrását
- Nagymarosnál jelentős csúcsüzemet is terveztek, ami a szabad folyású alvizi szakaszon hosszútávon a meder további sűllyedését okozta volna
- A vizi élővilágra gyakorolt hatás hasonló lett volna, mint a nagymarosi tározóban
A szlovák Kereset és Ellenkereset hallgat a legtöbb, fent tárgyalt környezeti hatásról. Különösen a csúcsüzem következményeit alig említi, vagy éppen tagadja. Mint a Tudományos Értékelés bemutatja, a nagymarosi felvizen a vízszintingadozás sokkal nagyobb lenne 1 m-nél, mint ahogy azt Szlovákia állította. Sőt, azt is tagadta, hogy a nagymarosi erőmű csúcsüzemben fog működni: "… az alvizi mederbe juttatott vízhozama (a vízlépcsőnek) sosem fog változni…". Vagy azt állítja, hogy "A mű tervezett üzemelése a Nagymaros alatti folyószakasz lefolyási jellemzőit és hidrológiáját nem fogja jelentősen megváltoztatni". Nagymaros üzemelése pedig kisvizi időszakban az 1,000-2,000 m3/s tartományban napi vízhozamingadozást okozott volna, Budapest alattig nyuló következményes sebesség- és vízszint-ingadozásokkal.
A Bős-Nagymarosi Rendszer tervezett csúcsüzeme nemcsak a partok, a töltések és a folyómeder stabilitását veszélyeztetné, hanem a mellékfolyókon és az Öreg-Duna alsó szakaszán állandóan változó vízsebességgel és áramlási iránnyal a folyami élőhelyeket is. A tervezett csúcsüzem mérete a nagy európai folyókon példa nélkül való.
A szlovák Kereset és Ellenkereset szerint az Öreg-Duna medrének várható eróziós problémáit "vízalatti gátak" építésével kell megoldani. Nem világos, hogy ez alatt milyen műtárgyat értenek. A gázlóküszöbök kőszórással való megerősítése bizonyos szakaszokat stabilizálna, de a küszöbök közötti hosszabb mederszakaszok várható erózióját nem gátolná meg. Másrészt, magasabb keresztgátak az Öreg-Dunán duzzasztott bögék sorozatát hoznák létre, a vizi életközösségre gyakorolt, jól ismert káros hatásokkal.
Mindenesetre, azt nincs ok feltételezni, hogy "… a folyópartok sokkal természetesebben fognak fejlődni … és újra megindul az oldalirányú erózió", vagy hogy "a Bős-Nagymaros Rendszer korrekt megvalósítása … pozitív fejlődéshez vezetett volna", sőt, hogy "… az eredeti elágazó folyó(rendszer) most helyreállítható…".
http://www.bosnagymaros.hu/dokumentumok/tudomanyos-cafolat/26
A szlovák Kereset és Ellenkereset szerint az Öreg-Duna medrének várható eróziós problémáit "vízalatti gátak" építésével kell megoldani.
Tehát a szlovákok is ismerték, elismerték az erőmű alvizi szakaszra gyakorolt negatív következményeit, amit újabb műtárgyak építésével próbálnának orvosoltatni.
