Sokszor már az is segít, ha az ember kiírja magából a bajait, ne érdekeljen, hogy különösebb mondanivalód nincs! Azért vagyunk itt, hogy ha csak a meghallgatással is, de segítsünk egymásnak. Sok okosat nem tudok írni, csak küldök egy csomó erőt! Sajnos, ilyenkor nekünk kell erősnek lennünk, mert mi lenne a gyerekeinkkel, ha összeroppannánk? Pedig tudom, olyan jó lenne néha elengedni magunkat. Ledobni a felelősséget, nem foglalkozni semmivel... Én állandóan kimerültnek érzem magam, mert úgy érzem, folyamatosan meg vagyok feszítve, mint egy rugó, hiszen állandóan arra koncentrálok, mikor mit kell csinálni Eszter érdekében, hogy az a legjobb legyen. Hiába vagyunk ketten, valahogy mégis én érzem jobban a felelősséget, a férjem máshogy éli meg, pedig elég rendesen kiveszi a részét mindenből.

Na, most én is csak úgy irkáltam mindenfélét a bennem kavargó dolgokról...