Igen, teljesen igazad van. Én fogok előfutára lenni a küzdelmi tapasztalatszerzésnek, és ahova csak módom lesz el is fogok menni. Ha alkalmasnak érzem magam... Addig természetesen tanítványaim sem fognak akár csak baráti sparring partikon sem részt venni.

Azzal pedig közös a véleményünk, hogy nem azért tanulok ezt vagy azt, hogy majd másoknak ártsak vele valami módon.

Én a 80-as évek végén nem azért kezdtem vingcsunt tanulni, mert problémám volt az életben. Soha nem akartam ártani senkinek, egyszerűen tetszett az a mozgás és elméleti háttér amit láthattam, tapasztalhattam edzéseken. Ma sem akarok ártani senkinek, ma egyszerűen tetszik az alkotás folyamata. Hogy mégis harcba fogom vinni annak az általad is megfogalmazott felelősség a kényszerítő ereje.

Hogy valóban ha Én azt mondom valakinek, hogy ez harcművészet akkor legyen alkalmas arra, hogy harcban megállja a helyét a tanuló...