Arhat poénjain Én is röhögök. Többnyire jó poénokat szokott hozni, már amennyire emlékszem a poénjaira.

Nos, éppen ez a hozzáállásod hozza létre a kontrasztot Arhattal. Hogy bár elsőre, talán még harmadikra is szar amit látsz, de mégis megengeded annak a lehetőségét, hogy egyrészt tévedhetsz (erre a legtöbben képtelenek) másrészt pedig nem zsigerből utasítod el, hanem gondolkodsz a dolgok, és valaban "nagyokhoz" viszonyítva szemléled.

Én nem állítom magamról, hogy valami nagy valaki lennék, nem is vagyok az. Még csak nem is vagyok egy jó bunyós. Lehet, hogy kocsmai szinten megállom azért a helyemet, de nem vagyok senki nagy névhez mérhető. Számomra nem is lényeges ez, igazából nem is akarok konfliktusba keveredni sehol és senkivel.

Ami elindította bennem ezt az egész dolgot, az éppen az a rengeteg degradáló vélemény, amit harcművészeti fórumokon kaptam. Gondolkodás nélküli zsigeri-kritikusokról. Nos ezekre többnyire válaszoltam is, és adódott is egy csomó konfliktus belőle. Ma már nem válaszolnék olyan módon, de ezek a zsigeri kritikusok felébresztették bennem a vágyat, hogy alkossak valami olyat ami szerintük, hülyeség, nem lehet megcsinálni, és nekem sincs kompetenciám ehhez.

Néhány év alatt elfog jutni ez a dolog oda, hogy majd versenyzőket tudok kiállítani valamilyen (dominánsan vingcsun stílushoz) kialakítot szabályrendszerben és megfog mutatkozni, hogy nem kell sem a pillangó-kard, sem a hosszú rúd technika mesterének lenni, sem nem kell ismerni feltétlenül a vingcsun úgymond teljes rendszerét, ad abszurdum a vingcsunt ki lehet egészíteni más stílusok mozgásanyagával és taktikai megfontolásaival, és mégis azonos értékű küzdővé válhat valaki bármely vingcsun küzdővel. Az már sokkal távolabbi terv (tudom, hogy merész terv), hogy végül komplex rendszerré alakuljon és akár MMA szabályi keretek között is működőképes elgondolás legyen.

Valójában tehát az ellenzőim hozták létre ezt az elképzelést, én csak egy ajtó vagyok, amin keresztül egy ideából, gyakorlattá léphet elő a fizikai valóságunkba... Tehát nem találtam én fel semmit, egyszerűen szét szedek dolgokat össze keverem és újra összerakom, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy néha (talán értelmetlen) filozófikus megközelítéssel nyúljak ehhez a dologhoz, amit Én pofátlanul talán, de a sját nevemről neveztem el...