A biztonság kedvéért, meg azért, mert nagyon instabilnak éreztem, megnézettem 3 térdspecialistával. Mind azt mondja, hogy valóban NAGYON instabil, és pótolni kellene, mert ha ez így marad, 10 év múlva protézis kell, addigra még mindig bőven 40-en belül leszek... Többféle műtéti megoldást javasolnak, mert ez már nem a rutinműtét kategória, hanem inkább csak mentsük, ami menthető. Végülis a Sportkórházban fognak műteni (ahova a közhiedelemmel ellentétben nem kell ismerős a bejutáshoz, mint ahogy egyik állami kórházban sem, viszont kell hozzá egy oda szóló háziorvosi beutaló és be kell jelentkezni időpontért, ami 1,5 hónapos várakozást jelent kb.), az orvos eléggé nagy név. Sajnos csak 2 műtétből lehet megoldani a 3. pótlást. Az első egy csavarkivétel, csontfurat-feltöltés kombó, aztán, ha ez oké, jöhet a keresztszalag-pótlás. A részletek még számomra sem világosak, majd idővel... A kérdés számomra, hogy vajon amiatt történt mindez, mert túlerőltettük az elején a szalagot? Vagy az orvos sportolás tekintetében túl engedékeny volt? (Soha nem éreztem hirtelen fájdalmat sport közben, nem is szakadt el, csak megnyúlt, és kész.) Hogy mondhatja az 1. orvos azt egy egy éven belül 3x meniscusszakadt térdre, hogy elég stabil? Lehet egyébként, hogy a gócos mandulámra vezethetőek vissza ezek a bonyodalmak, így utólag senki sem tudja. A műtétek előtt-után hónapokig, azaz az utóbbi 6 évben szinte folyamatosan jártam speciális egyéni gyógytornára, a gyógytornászok egybehangzó véleménye az, hogy nem értik, hogy lehet instabil, mert elég erős a combizmom, de látják, hogy nagyon az... Úgyhogy ez az utolsó lehetőségem, egy 3. pótlás, drukkoljatok!