A legszebb nő

Egy nagyvárosban, egy sikeres szépségápolási termékeket forgalmazó cég pályázatot hirdetett a lakosság körében: a legszebb nő fényképét kellett beküldeniük egy rövid történet kíséretében.

Pár héten belül több ezer levél érkezett. Az egyik annyira megragadta egy munkatársuk figyelmét, hogy a főnök asztalára tette. Olyan fiú írta, aki elég nehéz családi körülmények között élt.

A következők álltak levelében: Az utcánk végén lakik egy gyönyörű asszony. Minden nap meglátogatom. Amikor nála vagyok, a világ legfontosabb gyerekének érzem magam. Ha a problémáimról beszélek neki, mindig végighallgat. Megért engem, és mikor hazaindulok, utánam szól, hogy milyen büszke rám.

A fiú a következőképpen fejezte be levelét: Ezen a képen láthatják, hogy ő a legeslegszebb asszony. Ha majd egyszer megnősülök, azt szeretném, hogy nekem is ilyen szép feleségem legyen, mint ő.

A főnök érdeklődését fölkeltette a levél, elkérte a hozzá tartozó fényképet. A titkárnője erre megmutatta neki az idős, ráncos arcú, ősz hajú, kerekesszékben ülő asszony fényképét.

Ez az asszony nem nyerheti meg a pályázatot - mondta a főnök. - Ugyanis akkor az egész világ megtudná, hogy a szépséghez nincs szükségük a mi termékeinkre.

Ez a fiú értékes igazságot fedezett föl: a szépség - a valódi szépség - belülről fakad és onnan sugárzik kifelé.

Hogy hol van az igazi szépség forrása? A szívünkben.