Renge: Kázmér Miklós a Rengő csn. alakváltozatának tartja. Ez a reng ~ ring ige folyamatos melléknévi igeneve, és ’ringó derekú, ringó járású’ értelemben lett előbb ragadványnév, majd családnév. Kázmér az első adatát 1570-ből adja Rengeo formában az erdélyi Magyar Szótörténeti Tár alapján, ezt követi egy Renge 1599-ből egy, a Bihar megye török előtti település- és népiség-történetével foglalkozó műből.

Az állami anyakönyvezés bevezetéséig az alsóbb néposztályokban sokszor megváltozhattak a csalásnevek, jellemzően úgy, hogy a személynév alapú vezetéknév egy másképpen képzett formája, vagy egy ragadványnév kiszorította a régi formát az egyik generációban. Az nevek önmagukban nem utalnak arra, hogy felváltottak-e egy másikat.