Köszönöm szépen a segitséget, kinyomtatom, áttanumányozom, minden megoldás érdekel.Félek a dokiktól, mert sokat megszadiztak már gyerekkoromtól, állandóan hozzáuk kellett menni,tudom azt is hogy jót akarnak,Ök ezt tanulták, sokáig jártak egyetemre, égis félelmetesek amikor hozzák a vastag tűt és belémdöfik.Régen belémnevelték a szüleim, hogy idönként  muszály oltást kapni, vét vesznek viszgálnak, ütenek és olyankor segitenek. Mindig elmondták hogy mi lesz. A mandulamütétet is elmondták elöre elmayarázták, hogy sokat áj és ki kell venni, de mégis mikor odakerültem bögtem.Akkor még em voltak ilyen természetgyógyász dolgok. ost sem jutot elsönek más eszembe minthogy orvoshoz kell menni, de már akkor mentem, amikor egy párszor elájultam.  Félünk tölük miközben segitenek. A fogorvostól is mindig rettegtem, most ahogy nehezebb dolgok vannak, már azt mondom semmi az egész a mai dolgaimhoz képest. Ugyanakkor kellenek az orvosok, mert a papirokat AZ ÁLLAPOTPMRÓL ŐK ADJÁK KI. Mellette próbálgatok ezt azt. Ma is jól vagyok viszonylag. Majd ráérek csütörtökön parázni, ahogy bemegyek a kórházba. Rendesek aranyosak a dolgozok, kedvesen beszélnek hozzám miközben beadják a vért. A föorvos is aranyos, de amit látnak leletet azt még nem tudom hogyan ragálják le. Nagyjából sejtik hogy csontvelőátültetésre nem megyek az istennek sem. Mindent megteszek amit tudok a gyógyulásomért.Pont ezért is irogatok ide, ha menet közben jön ötlet azt magaévá teszem. Közönöm a segitséget mégegyszer.