Nehéz nem szorongani, már most ha rágondolok, hogy csütörtökön megyek rosszul vagyok. Kapok vért, meg elbeszélget velem a föorvos ur, megjöttek a leleteim, amit valami  másik laborban vizsgáltak. Hangoktól lehet gyógyulni? Az igaz, hogy jó zenés helyeken, bulikban az ember elfelejti a problémáit. Az is sokat segit hogy leirom a félelmeimet, meg az ismerös kineziológus, megyek hozzá szerdán, majd csütörtökön a kórházba. Amikor nincs fehérköpenyes a közelben vagy terminus, akkor nagyon szépen elvagyogatok, csak létezem nem görcsölök, csak ha közeleg az idöpont, akkor kezdek rosszul lenni.Nehéz nem félni haematológián. Ott súlyos betegek vannak. Sok fajta súlyos kórkép. Életemben nem halottam ilyen dolgokról, most beletanultam. Régen nem is gondoltam volna hogy ilyenem les. Magánéleti problémáim voltak, az idegre kerültem, nem találtak semmi különöset, csak hogy depire hajlamos vagyok, az ájulások nem csökkentek, beraktak belgyögyászatra, szinte minden eletem jó volt, vettek volna csontvelöt, nem jött értékelhetö menyiség tölem a szegycsontból, majd átvittek máshova protekcióval egy hónapig bent feküdtem egyágyasban nagyon rendesek voltak, ott derült ki májusra hogy mi van . Elöször vonakodtam hogy vért adjanak. Juliusban csontvelö szcintigráhién voltam, ott ráerösitettek a régi dagnózisra, Onnantól kezdve nyomatják a vért, Közben természetgyógyásznál kineziológusnál is jártam. Megveszem a bio dolgokat táplálákkiegészitöket és ahhoz képest jobban vagyok. Már juniusban temettem magamat, temettek mások is, leukémiásnak tartottak, rákosnak mindennek. Junius elején szerettem volna meghalni, egyszercsak eldöntöttem, hogy azértsem adom meg magamat. Régen nem hittem a gyógyitókban, kuruzslónak neveztem öket, ma már egy jósnö is sgiti a gyógyulásomat aki parapszichológusnak tanul, engem iingyen kezel, mert szinte gyerekkorunktól ismerjük egymást. A kineziológusho is ugy vittek el hogy biztam benne, mert az apukáját is ismerem. Sokat segitenek, sehol sem lennék ha ök nem lennének.Szedem a vitaminokat gyógyteákat, iszom a céklalevet szorgalmasan, elmultak a magánéleti problémák amelyeek az év elején még megkeseritetté az életemet, az nagyon sokat segitett, hogy lelkileg kezdtem elyreállni. Addig élek amig lehet emberi módon, utána már nem élet.Most kapaszkodom az életbe segitöimmel, s mindent megteszek magamért, az egész környezetem mindent megtesz, a csontvelörotosodás nem  fog megállni de huzom még egy kicsit az idöt.Most még csütörtökig nem gondolok a kórházra. szerintük aznap kijöhetek, ha a beadott vér semmi roszat nem csinál.