„Választasz valamelyik részidézőjelesből, felépíted a topikot, vagy hagyod így?”

 

 

Ha az „építés” paradigmát használjuk, akkor tegyük igekötő nélkül!

Füst Milán is Jézusra hivatkozik, amikor az igazsághoz vezető útban jelöli meg az igazság lényegiségét, mármost ilyen értelemben a topik (mint az igazság útja) nem fölépül. Esetleg megépül. De még azt se mondanám. Az út műszaki, közigazgatási értelemben véve megépíthető, kétségtelen, alapja is van, felépítménye is (kötőréteg, burkolat), sőt „teteje” is (kopóréteg), ám az út lényegi kiterjedése nem pontszerű, nem vertikális (mint a ház), hanem folyamszerű, horizontális. Az út építése – már ami a dolog bölcseleti lényegét illeti – abbahagyható, de soha be nem fejezhető. Az út végtelen (pontosabban: véghetetlen) a maga elágazásaival, kereszteződéseivel, speciális műtárgyaival együtt.

Marxtól egyszer megkérdezték: mi az élet értelme, mire némi gondolkodás után így válaszolt: „a küzdelem”.

 

Madách (rossz csetelő módján) több mondattal fogalmaz:

 

ÁDÁM

… Lucifer! vezess földemre vissza,

Hol oly sokat csatáztam hasztalan,

Csatázzam újra, és boldog leszek. –

 

LUCIFER

S e sok próbára mégis azt hiszed,

Hogy új küzdésed nem lesz hasztalan?

S célt érsz? Valóban e megtörhetetlen

Gyermekkedély csak emberé lehet. –

 

ÁDÁM

Korántse vonz ily dőre képzelet,

A célt, tudom, még százszor el nem érem.

Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?

A cél, megszűnte a dicső csatának,

A cél halál, az élet küzdelem,

S az ember célja e küzdés maga.

 

LUCIFER

Valóban szép vigasz, már hogyha még

A harc eszméje volna legalább nagy,

De holnap gúnyolod, miért ma vívsz,

Gyermekjáték volt, ami lelkesített. –

Nem vérezél-e el Chaeroneánál

A megbukott szabadság védletében,

És Constantinnal nem küzdél-e később,

Világuralmát hogy megalapítsd?

Nem vesztél–é el hitmártír gyanánt,

S később a tudománynak fegyverével

Nem álltál–é a hitnek ellenében?

 

ÁDÁM

Igaz, igaz, de mindegy, bármi hitvány

Volt eszmém, akkor mégis lelkesített,

Emelt, és így nagy és szent eszme volt.

Mindegy, kereszt vagy túdomány, szabadság

Vagy nagyravágy formájában hatott-e,

Előre vitte az embernemet. –

Óh, vissza hát a földre, új csatára. –

 

LUCIFER

S feledted–é már a tudós szavát,

Ki felszámolta, hogy négy ezredévre

Világod megfagy – a küzdés eláll?

 

ÁDÁM

Ha tudományunk nem dacol vele.

De fog dacolni, érezem, tudom. –

 

LUCIFER

S aztán? – Van-é küzdés, nagyság, erő

A mesterkélt világban, mellyet az

Ész rendezett teóriáiból,

S melyet magad szemlélhetél imént. –

 

ÁDÁM

Csak mentse meg a földet – elmulik

Az is, mint minden, ami hívatását

Betölté, s akkor újra felmerűl

Az eszme, melly éltet lehel reája.

Vezess csak vissza, égek látni már,

A megmentett földön mi új tanért

Fogok fellelkesülni.

 

LUCIFER

      Vissza hát! –

 

 

Szerintem – végső soron – Marx is ördögi elme. Az irodalmi diabolus (Lucifer) pedig az Úr győzelmének tekinti, hogy szüntelen buknia kell a harcban, egyszersmind az Úr vereségének tekinti, hogy minden bukás az újjáéledéssel azonos. Az persze igaz, hogy Lucifer nem helyezi az Úr fölé magát (minden ördög – tudom magamról! – nagyvonalú lény), mégis világos a Tragédia olvasója számára (a madáchi szövegösszefüggésből ez derül ki), az anyag teremtője, bizony, szellemileg alávetettje a tér birtokosának.

 

LUCIFER

Győztél felettem, mert az végzetem,
Hogy harcaimban bukjam szüntelen,
De új erővel felkeljek megint.
Te anyagot szültél, én tért nyerék

 

A jézusi értelemben vett út voltaképp térszerű kiterjedése az anyagnak. Így a topik sem „építési terület”, hanem (luciferi értelemben) „nyert” sétatér. Sétaút. Végtelen és céltalan folyású közeg. Vagyis az igazság nem cél (mert, ha az, már eleve nem lehet igazság), hanem állapot. Sétállapot. Jössz sétálni? Ha igen, közben beszélgessünk! Nagyjából ennyi.

Igazság az a gondolat (ítélet), amelyet nem valaminő cél, különösen nem politikai, ideológiai szándék motivál, hanem maga a gondolkodás, a szuverén „út”, az „ego sum via” intellektualitása. Ami pedig nem ún. függetlenséget, hanem egyedülséget jelent. Marhára nem ugyanaz.

Vagyis válaszolok a topiknyitóban fölvetett kérdésekre, de nem „építkezve”, hanem csak úgy, esetlegesen, „séta” közben. Ha pedig – potenciális „sétapartnerként”, beszélgetőtársként – néked is lesznek válaszaid, annak külön örülök majd, és pontosan ezért nem blogot írok, ezért nyitottam sétarovatot egy vitafórumon.