Hú most hogy így leírtad a szüleidet is,igen nehéz életed lehetet,én elve apás voltam gyerekként,így bele se merek gondolni,nekem az elég volt amikor infartust kapott apu,nem is tudott róla,vizsgálatkor derült ki és nem is engedték haza így 20 évesen,mert elég bonyolult az itthoni helyzet,anyu nem itthon dolgozik,hétvégén tudott csak haza jönni és anyagilag nem álltunk jól,sehogy se, csak napró.-napra,mindent nekem kellett intézni,szívkatéterrel kellett Pestre mennie,az jól sikerült,de a kórzházba mobilt nem lehetet hozni,használni jobban mondva és azt sem tudták megmondani hova fog kerülni,így itthon is futkostam hozzá,mi van,utána meg telefonon kellett nyomoznom hova is kell mennie majd,mert 3 kórházról is szó volt.Én már ettől ki voltam akkoriban,akkor belegondolni neked milyen nehéz lehetet már alíg 13 évesen.Utólag is résztévem igen nehéz lehet.Én a mamám elvesztését sem dolgoztam fel még,akkor milyen lehet a szülőt elveszteni fiatalon.

De nagyon igazad van,nem is ismert,én is csak itt hallottam erről a betegésgről és még most sem értem pontosan ez mi is.De milyen igaz,akinek nincs internete,vagy nem tudja használni mert azért 40-50 évesek közül sokan nem tudják kezelni sem,van aki még mobilt sem tudja kezelni rendesen, csak felhívni valakit és ezzel kifújt,az internet meg kínai neki,vagy épp olyan anyagi helyzetben van,hogy nem tud internet közelébe jutni,akkor az nem tud emiatt semminek sem utána nézni,nincs semmi lehetősége,sajnos sok ember mellett senki sem áll ott,hogy segítsen,akár csak azzal hogy utat mutat,vagy meghallgatja.

Amiket leírsz azok igen nehéz dolgok,ez az 5-10 év ez meg úr isten,ezt még felfogni sem tudom,ezt elfogadni,megérteni,együttélni ezzel a tudattal az nehéz,erre nincs megfelelő szó.Sajnos az is igaz amit írsz,hogy a gyógyszer felírását is úgy kell kihúzni,kikönyörögni belölük.Tudod mivel nem vagyok benne,nem ért még ilyen csapás,hogy egészséges ember hirtelen maradandóan beteg lesz,fizikális értelemben ,ami aminden napokban is gátolja,legyengíti ezért nem is tudok úgy hozzászólni.Van beteg unokatesóm,de ő születése óta az,ezt szokta meg,és én is mivel a közelébe nőttem fel,neki ez a normális,és ez a nem mindegy hogy te meg egészséges voltál és akkor meg szembesülnöd kell a betegségeddel és a fizikai,mentális állapotod is legyengül.Akik betegek voltak a családomba azok rákosak voltak,az is nehéz,de távolabbi rokonok révén az ő fizikális leépülésüket nem láttam,csak a mamámét és az megrázott,meg az említett fizikálisan és mentálisan sérült unokatesóm aki megérint,mert az ilyen fiatalokat,gyerekeket igen lehet szeretni,mert őszinték,ha valamit mond nem bántásból,vagy hátsószándékkal,ami  a szívén az a száján és egy jó szónak már örül is.

A te helyzeted merőben más,hisz egészséges voltál,és neked még a szülők elvesztésével is meg kellett bírkózni.Ezt még elképzelni se tudom.Csak meghallgatni tudlak és beszélgetni..