Pivony szerinetem egyáltaln nem nagy szám. Sok magyarországi 4., 5. danos aikidóst ismerek, akinek a mozgása, aikidója nekem sokkal jobban bejön.

Ja, és nem ő az egyetlen, aki Japánban, ugyan azon az aikoidó gálán tartott már bemutatót! Pl. Szabó Balázs is tartott már ott önálló bemutatót. Ugyanakkor számos olyan aikidós van, aki bár vitathatatlanul nagyon jó, még sosem járt ott. Egyedűl Pivony Attila tesz úgy, mintha ez egy különleges mérce lenne. Nem az. A japánok számára mint egzotikus érdekesség jelenik ott meg. Kb olyan, mintha Magyarországon egy magyar néptánc gálán megjelenne egy japán műjedvelő együttes.

Attila az aikidó oktatást tekinti megélhetési forrásnak és ebben "medzseli" magát, emiatt terjeszti és gerjeszti a "hihetetlen nagy mester" gimbuszt. Egy kicsit olyan, mint Szabó András "kenshin" volt, aki azt állította hogy egy egész japán szamarujcsaládod nyűgözött le a végtelenségig, és könyörgtek neki, hogy had tanítsák őt. A történetét mind ismerjük.

Attilát nem véletlenűl hagyták ott komplett dojok  és mentek át alóla más szervezetekbe vagy önállósodtak, bárha ez a stílusuk némi váltásának kényszerével is járt. Mára alig maradt tanítványa és ennek oka nem más, mint a hibásan értelmezett "mester" attitűd és különböző, szinte mlm rendszerű sarcok.

A szerenység nem a kenyere.  A rokikártyás parkolás meg tényleg igaz. Én is rengetegszer láttam.