Magyarul az érvekre becsukod a szemed, ez az igazi vakhit. A "mindenki tudja hogy" pedig egy érvelés hiba, úgy hívják, hogy Argumentum ad populum. Barsi Balázs atya után szabadon:

Babilon tényleg fontos bibliai jelkép, és nem árt tudnunk, hogy mi jellemzi! A Jelenések könyve 17-20. fejezetekben láthatjuk Babilont, az akkori pogány Rómát, a vadállatot, amely minden istenellenes hatalom szimbóluma, Krisztus világuralmának karikatúrája. Ott, ahol valakik világuralomra törnek, jelen van a vadállat, a Sátán, aki azt hazudja, mint Jézus megkísértésekor a pusztában, hogy övé az egész világ, s annak adja, akinek akarja. Ez a kereszténység ördögi utánzata. János saját korát nézi, látja benne a rossz, az emberi hitványság hatalmas erőit, a római császárság erejét, de látja azt is, hogy ezek nem mérhetők össze Jézus Krisztus feltámadásának erejével, mert, bocsánat a kifejezésért, nem egy súlycsoportból valók. A császárok meghalnak, a birodalmak elenyésznek, az ideológiák szétmállanak, de Krisztus romolhatatlan teste él, és a keresztény mindennap ehet az élet fájáról. Itt is bebizonyosodik, hogy ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk (Róm 8,18).

Babilon jelkép, a keresztényeket üldöző római hatalom jelképe. De Babilon tovább él, s mindaddig, amíg lesz emberi történelem, lesz Babilon is. A huszadik században mindannyiunk szeme láttára omlottak össze birodalmak. Pedig az idősebbek még emlékeznek a század ötvenes éveinek önelégült kommunista propagandájára, a még idősebbeknek a fasiszta ideológia fennhéjázó öntömjénezéséről is vannak emlékeik. Mindkettő világmegváltást ígért, földi paradicsomot, és öröknek képzelte magát, miközben hullahegyeket termelt és égbekiáltó gazságokat művelt. De íme, megbukott ez is, az is, és nem elsősorban politikai vagy gazdasági okok miatt, hanem lényegében egy antropológiai tévedés folytán: Istentől elszakadva, az ő ellenében akart egy nagy és örök birodalmat építeni, márpedig ez olyannyira ellentétes az ember teremtett mivoltával, hogy nem maradhat fenn sokáig.

Persze, sajnos új Babilonok is alakulnak, és talán minden századnak, minden nemzedéknek megadatik, hogy meglássa egy-egy Babilon tündöklését és bukását. A mi korunk is kitermeli a maga istenellenes birodalmát, amelyet nem merek nevén nevezni, ahogyan János sem merte saját korában. Akinek esze van, találja ki. Lehet ez egy birodalom, egy szervezet, egy eszme, egy ideológia, amely Isten egyetemes uralma ellen lép fel. Babilon lényege a világuralomra való törekvés, jellemző rá a kinyilatkoztatott vallásnak, a kereszt titkának eszeveszett gyűlölete, amely előbb a tolerancia, az álbékesség leple mögé rejtőzik, mondván: az embernek mindent szabad, végül egy napon nyíltan rátámad Krisztus Egyházára. Jellemző rá Isten törvényeinek teljes kiforgatása, a tízparancsolat szép sorjában történő parlamenti leszavazása, a legalapvetőbb kategóriák, mint férfi és nő, élet és halál teljes relativizálása. Félelmetes erejű apparátussal csatlósává teszi a mindenkori tömegtájékoztatást, melyen keresztül manipulálja az emberek gondolkodását és felforgatja értékrendjüket.

Ne legyünk annyira naivak, hogy ne látnánk meg mindezek mögött a személyes gonosz, a Sátán mesterkedését. Az új meg új Babilonok az ő tervei alapján épülnek, még ha e terv végrehajtói nem is tudják, hogy ki a főnökük. Ezért bárki közeledik hozzánk, hogy szép elméletekkel beépítsen egy szervezetbe, legyen bátorságunk megkérdezni, hogy kinek a nevében jön, ki küldte, kinek tartozik elszámolással, a közvetlen főnökétől sorban a legfőbb vezetőig.

Mégis, az új Babilonok bukása is mintegy már megtörtént, mert a semmire építenek, alapjuk maga a romlás. Az emberi életet, az emberi közösséget nem lehet másra építeni, mint arra, hogy az ember keresi a végső igazságot, vagyis magát az Istent. Milyen jó olvasni a Jelenések könyvét, amely felnyitja a szemünket: Babilon bukása egészen biztos!