[Mátra maraton 2011]

 

A három héttel ezelőtti Bükk maraton óta még a Hármashatár-hegy körüli köves-sziklás utakra is országútival mentem (nem akartam koptatni a versenygumikat, amiket meg lusta voltam leszedni)

 

Mivel úgy volt hogy a Mátra maratonra épp hogy hazaérek a balatoni szabiról (ahová megint csak az országútit vittem), egyszer azért elővettem az MTB-t, leellenőrizni.

 

Kiderült, hogy a Bükk marcin eldeformálódott a lánc, ugrott, ezt cserélni kellett. A hátsó tárcsafékbetét vagy tárcsa meg mintha olajos lenne, vajmi keveset fog. Egy lejtőn sikerült "kiégetni" belőle valamit, és elkezdett fogni. A Bükkben nem váltó első fékkar esete nem akart megismétlődni így azt nem szedtem szét.

 

Az utolsó hét egyébként jól telt edzés ügyileg. Volt három darab 1,5-2 órás intenzív Káli medence és Badacsony. A Badacsony oldalában van egy jó kis időfutamon (Kisfaludy házhoz, 1 km 105m szint), ott elég szép csúcsot mentem. Nagyfiammal pedig túráztunk egy csonka Balatonkört, majdnem 140km lett, ennél hosszabb távot én is csak egyszer mentem életemben.

 

Jó formában vártam a versenyt, ami Mátrafüred felett, az Adrenalin park területéről indult.

 

Bemelegítés alatt kiderült, hogy a hátsó fékem sajnos megint csúszik, ezért a sípálya aljáig felmentem aszfalton, lefelé meg fékeztem nagyokat, hátha megint lekopik a betétről valami. Kicsit jobb lett.

 

---

Lebedy Mátéval beszélgetem a rajtnál, a taktikájáról, hogy az elején csak nyugisan.

 

Én ezt soha nem tudtam betartani, de azért valami csak ragadt rám, mert próbáltam a pulzust kordában tartani a Kékesig. A felvezető aszfaltos rész elején Mátraházáig rossz bolyba ragadtam, de utána kicsit gyorsítottam. A sípályán jó előre leváltottam elöl kistányérra, nehogy presztízst csináljak a középtányérozásból. Ennek ellenére elég sokakat megelőztem a csúcsig. Pár megingást leszámítva azt hiszem, sikerült vigyáznom a pulzusra.

 

Kékesről nincs tovább felfelé, tehát innentől gravitációs sportot űzünk. Először aszfalton száguldoztunk, majd hosszú, enyhén lejtő, kövesebb rész következett. Nagyon szeretem ezt a szakaszt, bár a végén az ujjaimat úgy kellett lefejteni a markolatról. Itt is sokat előztem.

 

Szinte pont egy óra múlva jött egy szűk egynyomos ösvény, itt-ott sziklákkal és facsonkokkal, majd az első igazi frissítő, mivel a Kékesen nem álltam meg. Itt, a rajthely közelében, majdnem egy óránál tartottam.

 

---

Ámde észrevettem, hogy nem tudok hátul váltani. Lassan rájöttem, hogy a hátsó váltóbovdenem elszakadt, így hátul 11-es racsnim van és kész.

 

Szuper. Tavalyi idő alapján saccoltam, még 3,5 óra van hátra, három sebességgel. Ami végülis nem rossz, egyedül a 22/11-nél hegyibb áttétel fog hiányozni, de az nagyon.

 

Az országútis terepezésnél ugyan szivattam magam kemény áttételekkel, de általában csak két-három ilyen szakasz adódik a hazafele utamon, itt jóval több lesz.

 

Innentől sokat izmoztam és reméltem, hogy nem kap el a görcs.

 

Lassan kitapasztaltam a jó áttételeket, nem vagyok egy pörgetőzseni; 19 km/ó alatt váltottam 22/11-re, afelett 32/11, jó kis lejtőkön meg 44/11.

 

Rengeteget álltam ki, a 22/11 keresztbeváltás végig ciccegett, durvább emelkedőkön néha ugrott is.

 

Jól megtanultam, mikor kell leszállni és futni. Érdekes volt, amikor másokkal mentem együtt, akkor nem, vagy alig volt lassabb, mint ők tekerve. Persze ehhez kellettek a futóedzések is, amiket az utóbbi időben végeztem.

 

Aztán a másik oldalról tekintve a dolgot: aszfaltos emelkedőn nincs kecmec, egy áttétel van, ki kell állni és megtekerni. Igen, az áttétel elkényelmesít.

Párszor így egész impozáns előnyt tudtam kiharcolni rövid idő alatt.

 

45 km kellett az első eséshez. Egy éles jobbkanyarban csúszott meg az első kerék, a gps-t visszanézve, nem értem, miért mentem közvetlenül előtte harminccal.

 

Lehet hogy dekoncentrált voltam, mert ezt megelőzően már két alkalommal is továbbmentem, a nyilazások ellenére. Nem tévedtem el perceket, csak későn vettem észre a kis táblácskákat. (amik egyébként nem lopták be magukat a szívembe). Mint ahogy az sem tetszett, hogy legalább négyszer nekem kellett megkérdeznem a helyes irányt.

 

Egész jól éreztem magamat, a Ca-Mg tablettákon már túl voltam, ettem a zseléket időben. Két és fél óra, valamint 50 km után még mindig Lebedy Mátéval voltam együtt, ami nekem jó jel volt. Mátraszentimre felé kezdtek szaporodni a durvább emelkedők, izmoztam, futottam, izmoztam, futottam. Két-három embert megfogtunk, de aztán a Mátraszentimre előtti utolsó durvább emelkedőn Máté eltávolodott. (Futni egy saroksérülés miatt azért nem tudtam 100%-osan, csak sántítva)

 

Mátraszentimrén frissítettem egy jót, majd direkt figyeltem, hogy a parkon átvezető szakaszon az elmúlt két évben miért kavartam el és végre sikerült követni az utat, bár biztos nem egy játszótér gumitégláin kellett volna átmenni.

 

Kis kör után, 62. km-nél ismét Mátraszentimre jött, kezdett a hátam fáradni, és már egyhén halszálkáznom is kellett egy 12%-os aszfaltos emelkedőn. (A 22-11-es áttétel ennél meredekebb részeken már elég fárasztó volt, főleg hosszabb távon). Itt még láttam messze hátul Horváth Sándort, akivel nagyjából az előző Mátraszentimrei frissítés óta mentem együtt.

 

Tehát jöttek sorba a tolós-futós szivatások, először Galyatető előtt, majd egy jó kis lejtőzés után megint kaptunk pár 15%-nál meredekebb részt.

 

Közben a középtáv is becsatlakozott, pont egy hosszabb, előzhetetlen erdei singletrack formájában, rossz ütemben értem oda, (nekem) sajnos fék be, gyökkettő, ki kellett várni a végét pár lassabb kolléga mögött.

 

Amit sajnánlok, hogy nem sikerült a hirtelen jobbkanyar utáni híd, nem sikerült a megelőző sziklák miatt. Szerintem nem sokan jöttek ott le csont nélkül.

 

A végefelé is volt még futás, egy poros esés, hogy szimmetrikus sebeim legyenek mindkét oldalt, emiatt láncleesés, aztán hajrá a célig.

 

Talán azért is estem, mert a fékezésre az utolsó félórában már eléggé vigyázni kellett. A hátsó fékem nagyjából elment, talán ereszti az olajat, ami rákerült betétre valahogy.

 

Örültem a célnak, nem hittem volna, hogy görcs nélkül beérek.

 

---

 

Nagyon elfáradtam: a kemény áttételről, kiállva tekerés hegyektől és az emelkedős futásoktól a vádlim, comb, váll, hát, mint izomlázat kapott egy napra rá.

---

A szervezés igen jó volt, a verseny előtti és utáni SMS-ek, olyan apróságok, mint szintmatrica, sokat lendítettek a megítélésen.

 

Egyedül a jelölést osztályoznám 2/5-re: a pár enyhe továbbkavarás, kérdezősködés igény, és hosszabb megerősítés-hiányos szakaszok miatt.

 

Az izók keverési aránya nem volt egységes, igazából a táv második felében volt egy kirívóan sűrű keverés (ha egyáltalán ugyanaz az ital volt).

---

Végül pár adat.

 

Master 2 kategóriában ismét begyűjtöttem egy 7. helyet, abszolútban 40/111 lettem a jelenlegi lista szerint.

 

Garmin 705 track:

http://ridewithgps.com/trips/373080 (jobb felső sarok metric-re)

 

Km-óra szerinti időm 4:32:36, a chipes 4:35:42,

Három perc holtidő volt, ebben mondjuk benne volt a váltóbovden-szakadás miatti elbizonytalanodás.

 

Eredmények:

http://www.temposport.hu