olipapa Creative Commons License 2011.08.30 0 0 30578

Hát ez az UTMB még így ötödszörre is lenyűgöző egy derbi. A hangulat, a pálya, a rendezés, a mezőny, a kihívás...

Igaz, hogy az első és egyetlen 2007 es teljesítésemhez idén sem sikerült még egyet begyűjtsek, de mint köztudott, nem a mellényre hajtottam. Persze nagyon sajnálom, hogy nem jött össze és nem értem körbe, de igazán csak azt sajnálom benne, hogy nem úgy ahogy az alakulni látszott. La Foulyig annyi élményt és skalpot szedegettünk Gergővel, és olyan magabiztos részidőket produkáltunk erőt beosztva különösebb holtpontok nélkül, hogy egyértelmű, hogy a fejlődés szépen alakul, csak a bizonyítás maradt el, hisz tudom, ez így most negyederedményenk sem tűnik sokak szemében, de én mégis mosolygok és örülök magamnak. Megérte kint lenni és része lenni a bulinak, az első sorból rajtolni ( ahová nem vagyok való, dehát így alakult), a szakadó esőben, majd a hóban, később a melegben futni, kólaszínűt pisilni egy gyengébb myoglobinuria kapcsán órákon keresztül, majd megélni újra azt amit eddig csak itt, hogy már járni sem bírok... Köszönöm UTMB, sokat tanítassz nekem, de még nem vagyok elég jó tanítvány. A magamnak felállított mércémmel osztályozva, a kettes nekem nem elég, az ötösnél meg rendre elbukom. Nem baj, próbálgatom még szerintem, amíg csak nem sikerül itt is és nem csak más versenyeken.

Mélységes tiszteletem Csabának, de ezt most nem is neki írom, mert ő tudja. Nagyon durva, hogy egy ilyen magyar él köztünk és nagyon elkeserítő hogy Chamonix környékén többen hallottak róla, mint Miskolcon, ezt konkrétan megtapasztaltam.

Úgyszitén mélységes tiszteletem minden körbeért versenyzőnek náció, nem, kor és versenytáv tekintete nélkül, hisz ez az emberi akaretrő és elszántság diadala. Mindenkinek meg van a maga feladata, ami számára a kellő és megfelelő kihívás. Nagyon jó látni, ha valakinek sikerül elérni célját. Számomra külön lenyűgöző az a néhány elit futó, akik motivációt találnak egy "szimpla" teljesítésben is. Idén voltak versenyzők aki három északát is megéltek a pályán. Mindezt, elképzelni, értékelni, értelmezni valójában csak az képes, aki már 1x is megpróbálta és megélte azokat a híres igen mély mentális és fizikális völgyeket a Mont Blanc körül. Direkt kimentem Argentierbe a pontzárás előtt egy órával megnézni az utolsó teljesítőket és azt a párat, akit nem engedtek ki már onnan. Lenyűgöző és meghatározó élmény egy ilyet végignézni, beszélni velük, buzdítani őket vagy épp együtt búsúlni azokkal akik előtt bezár a pont, vagy a hordágyon fekszenek félholtan.

Arról majd meg még konzultálnom kell magammal jövőre mi lesz. Van még idő, ráérünk, hagy érjenek be az érzések, amik olyan érdekes, napról napra alakulnak, változnak, de nem rosszak, inkább tanulságosak, élményekkel teliek, amiből meríteni és épülni lehet, úgyhogy nagy várakozással és optimistán nézek a jövő felé. Bővebben talán majd valamikor írok majd a verseny részleteiről.

Na gyerünk aludni, hajrá!