Ami azt illeti, rendesen a körmére néztél az uruki dinasztiának, logikus a történet. Én egy kissé elvesztem még a Zú mitológia különböző tér-és idősíkjainak gordiuszi csomójában. Utólag logikus, hogy a Lugalbanda-Gilgames reláció a kulcs, hiszen ha Lugalbanda Gilgames atyja valamilyen formában, akkor az ő Zú történetét is hozzá lehet kapcsolni Gilgames missziójának helyéhez és idejéhez.

Ennek kapcsán kénytelen voltam újból, tüzetesebben átnézni a Gilgames eposzból a vonatkozó rrészeket, immár rengeteg új információval felvértezve, hogy mire kell figyelni.

A királylistát nézegetve is feltűnik egy furcsa, azonban ismerős mintázat királyaink neveit illetően. Lugalbanda, mint írtad, 'A Pásztor' volt. Vajon miért adnak ilyen 'pórias' melléknevet egy királynak? Vajon ez származására utalna, mint ahogy később Ábrahámék, és a Hükszoszok is 'pásztorok' voltak, akik a Közel-Kelet fejlett birodalmainak perifériáján nomadizáló kőkorszaki barbárokból hirtelen (vajon milyen 'hátszél' segítette őket) ezek királyaivá lettek? (És az ember elgondolkodik az arab törzsek 'tevehajcsárain', akik néhány kurta évszázad alatt meghódították a fél világot - mire nem képes egy megfelelően kialakított ideológia) Vagy a 'Pásztor' már valamiféle kódszó, vagy metafora lehetett? Ebbe az irányba mutat egy másik melléknév, a 'Halász'. Gyanús ez, hiszen láttuk, miféle lények és személyek kapcsolódnak a halakhoz; Enki birodalma ez. És aztán persze ugye mindenkinek eszébe kell jusson, hogy a mi Grál mondakörünkben is a Grálkirály - a Halászkirály, aminek semmi értelme önmagában, ha csak nem valami homályos utalásként akarjuk értelmezni a kereszténységre. Persze itt látjuk, hogy a Jézus által használt hal és pásztor szimbolizmus az ő fellépésekor már minimálisan is több, mit két és fél évezredes.
Szóval itt a sumer királyok között találjuk talán a legelső ismert pásztor és halász királyokat. Az első Dumuzid, a vízözön előtti mitikus 'pásztor' király, 10 szár éves (36000) feljegyzett uralkodási évvel, aki nem kisebb személyiség, mint Innana-Istár-Vénusz legkedvesb szeretője, akit később Tammúz és Adonisz néven ismertek és tiszteltek. Adonisz persze szintén pásztor, és fontos szereplője a különböző misztériumoknak.
Érdekes egybeesés, hogy ezen a néven szerepel egy uruki király is - de immár 'halász' jelzővel, aki, meglehetősen furcsa módon Lugalbanda(szintén pásztorkirály) és Gilgames közé ékelődik be a királylistába a maga szerény 100 évével.
És van még egy pásztorkirály, Etana. Ő is híres egyéniség, az mennybe ragadtatottak klubjának tagja, egy hatalmas 'sas' felrepítette őt Anu egébe. Azonban akár csak Madách Ádámja, ő is megrémült az egyre kisebbedő földgolyó láttán.

Lugalbanda eposzi jelzőjének körülszaglászása után felfigyeltem néhány más érdekes részletre is. Nem egyszerű kiigazodni a sok hiányos verzió között, de úgy tűnik, a legrégebbi sumer változatok még megőriztek bizonyos részleteket.

A sumer B változatban Gilgames ismétlődő esküvésében egyértelműen 'definiálja' önmagát: "Anyám, Ninsumun életére, és szent atyáméra, Lugalbandáéra! (Személyes) Istenem Enki, a Nudimmud Úr..." - Az 'isteni vezérlőelv' tehát, ami a Lugalbanda-dinasztia akciói mögött állt, úgy tűnik, Enki.

Enkidu figyelmezteti Gilgamest, hogy a Cédrus Erdő, valamilyen oknál fogva, Utu-Shamash napisten fennhatósága alatt áll - és emlékezzünk itt erre a vidékre, mint a 'Nap Földjére', Héliopolisz központtal. Gilgames igazi sámán-varázslóként viselkedik az egész történet alatt, megidézi hát Utut a mennyből. Utu, aki az egész küldetés során 'légifelderítő és csapásmérő' szerepet is játszik, áldását adja a misszióra, sőt, ad mellé hét különös, rettentő harcost. Ezek nem egyértelmű, hogy kicsodák, de van egy különös jelzőjük: 'Egy anya szülte őket'. Ezeknek kell vezetniük Gilgames csapatát a hegyek között, a kikötőnél. A későbbi változatok fordítása szerint ez a hét rettentő harcos az a hét szél, amik a Ninurta-Zú történetben is feltűntek.
Ezeken kívűl azonban Gilgames toboroz Urukban egy speciális 'mannerbund'-ot, ötven halálra elszánt harcost, akiknek nincs 'se anyjuk, se otthonuk' - ezt valószínűleg nem kell teljesen szó szerint érteni, hanem egyfajta elit szellemiségű harcos testvériségre utal. Ez az, amire Schenouda korábban végig utalgatott az egyéb történetek kapcsán, ahol szintén az 'ötvenek társasága' kíséri a hőst.

A sumer változatokban a csapatnak hét hegységen kell átvágniuk, míg elérnek a Cédruserdőhöz. Az újabb változatok már kissé gazdagítják a történetet. Nap-nap után gyalogoltak, éjszakára pedig megálltak aludni; Gilgames azonban minden este 'odüsszeuszi' varázsló szertartást végez, hogy Shamash álmában próféciát mondjon neki; gödröt át, és italáldozást végez a lenyugvó Nap felé. Shamas ad is neki profetikus álmokat égszakadás-földindulással, s egy visszatérő, bírhatatlan fényt árasztó figurával, aki frissítő vízzel kínálja Gilgamest. A harmadik álom azonban eléggé árulkodó, egy olyan álmot látott, hogy remegett bele minden porcikája, s nem is tudta, hogy álmodik, avagy valóságot lát:

"Mennydörgéssel ordítottak az egek, s rázkódással megmozdult a föld,
Majd halálos, sötét csend következett.
Hirtelen villámfény csapott a földre, s kigyúltak irtózatos tüzek,
Halál áradt az egekből az alanti tájra.
Mikor az emésztő hő s a tüzek elültek,
Hamuvá változott minden a síkon."

A jámbor asszirológusok 'vulkán álom'-nak hívják ezt az epizódot; mi azonban ugye az előzőek alapján egészen mást sejtünk a háttérben. Furcsamód, ezek a 'vulkanikus' jelenetek meg szélviharok valahogy ezekben a mítoszokban visszatérően véletlenül épp 'hatalmas égi madarak' fájukról vagy hegyükről való jövés-menésével függnek össze (erről még alkalomadtán szólok, további két érdekes példa kapcsán).

Aztán megint előjön ez a melammu a 'rettentő ragyogás', Huvavát hét ilyennel vértezte fel Enlil. Ez ellen még Gilgamesék sem tehetnek semmit, ezért leleményes Odüsszeusz módjára Gilgames fondorlattal kicsalja Huvavától a 'ragyogásait' (vagy akkor ront rá, amikor még csak az elsőt vette fel), így sikerül legyőznie Huvavát, aki az életéért könyörög, mondván nincs neki se anyja, se apja, itt nőtt fel a vadonban a sziklabarlangokban, s Enlil parancsolta meg neki, hogy őrizze a Cédruserdőt. Talán itt kezd világossá válni, hogy mi is van a háttérben. Lugalbanda, egy generációval előbb, jó viszonyt alakított ki a Zú-val, ami segítette őt. Lugalbandáék azonban Enki 'ügynökei', így ez nyilván kevéssé tetszett Enlilnek, ide állította hát ezt a legyőzhetetlennek vélt őrszörnyet, hogy zárja el a 'madár fészkét' a lugalbanda-féle társaság elől. Az eposzból azonban tudjuk, hogy ez egyben az Annunakik lakhelyéhez vezető kapu is, s a kapu maga a madár, ahogyan Schenouda mondta - érthető, miért. Hát el is látogat Gilgames Enlilhez, s a lába elé veti Huvava levágott fejét; nos, erre Enlil - érthetően - éktelen haragra gerjed, s Gilgames arcára száműzi Huvava ragyogásának egy részét, a többit pedig szétosztja különös szereplők között.

Van azonban még három érdekes apróság. Az egyik, hogy szó esik egy különösen magas fáról, aminek a teteje 'a csillagokat veri', Huvava cédrusa, melyet Gilgames 'kidönt'. Én arra gondolok, hogy ez valami igen különleges fa lehetett, amin a madár 'fészkelt', vagy esetleg maga is a madár aljához tartozott. Hogy egy kicsit világosabbá tegyem, mire gondolok, megjegyzem, hogy a Kalevalában Ilmarinen-Héphaisztosz egy ilyen fenyőn utazik a 'csillagokon át' Hyperboreára.

Aztán itt van az, amit Schenouda többször felemlegetett, hogy Lugalbanda mézes sütivel eteti a Zú fiókáit, s eszembe jutott, hogy a többi helyen is, ahol mézgyűjtésről, meg keverőtálakról volt szó (meg fura tornyokról is), nem e arra gondoltál, hogy ezekben is a madár eledelét állíthatták elő valaha.

És végül az én egyik fixa ideám, az 'Özvegy Fiai'-nak társasága. Korábban már említettem az özvegyek fiait, ahol előkerültek; újabban a szabadkőmívesek használják ezt magukra, hogy Hiram is egy özegyfi lett volna. Meg még előjön sok helyen, Hórusz és Parcifalt említem csak példaképp. Itt meg itt van ez az 'Ötvenek Társasága', ez a fura csoport; és lám, a sumer változat őket nevezi meg az özvegy fiaiként: "Enkidu felaprította a fát, az özvegy fiai pedig, akik velük tartottak, halomba rakták azt."