Kedves Hajnalka!

Bocsánat, hogy most csak gyorsan pár gondolatot írok Neked ami így eszembe jutott, mert sietnem kell.

Az én lányom se sokat fejlődött egy éves koráig. Már sokszor leírtam, hogy őrá csak azért nem mondták, hogy a legsúlyosabb kategória mozgásilag, mert nem akarták leírni. Azt mondták mondjuk azt, hogy a középsúlyos felső kategóriája. Most 6,5 éves, és épp ma sikerült neki először egy kézzel is mennie bottal. Hogy hogy jutottunk el idáig? Az én lányom is mindig azt csinálta, amit Te is leírtál, hogy menne, csinálná, mozdulna, de nem tud. Nem tud, DE AKAR!!! És ez a lényeg! Emlékszem, hogy amikor először sikerült neki átfordulni, utána majdnem megörült úgy hisztizett amikor nem sikerült. És addig addig próbálkozott, amíg megint össze nem jött. Ne sajnáld, örülj neki, hogy akar, mert később ez lesz a leghasznosabb tőkétek!!!! Egyik kezéből a másikba meg talán azért nem teszi még a játékot, mert nem tudja még összekordinálni a két kezét. Ez nagyon komoly munka nekik. Az én lányomnak se volt egyszerű ezt megtanulni, hogy együtt is lehet használni a két kezét. Ahhoz sajnos egy ilyen fokú izomfeszesség esetén hozzá kell szokni, hogy az eredmények nagyon lassan jönnek, de egyszer jönnek, és akkor nagyon-nagyon tudunk neki örülni!!! Az én lányom is szemüveges, neki a bal szeme -6 a jobb +1 dipotriás. Neki ráadásul még nagyon különböző is a kettő, és a minuszos szemén 80%-os a látásélesség, ami miatt nincs tökéletes térlátása. Őnála például emiatt volt, hogy rendszeresen mellé nyúlt mindennek. Aztán mi is eljutottunk vele egy nagyon jó szemorvos doktor nénihez, és a jól sikerült szemüveg segített megszüntetni ezt a problémát. 

Szóval hidd el menni fog minden, csak sajnos meg kell tanulni türelmesnek lenni, mert mindenhez idő és néha bizony sok idő kell!