"Enkiről, Zúról, Lugalbandáról és az ősi támaszpontjukról lenne még hozzátennivalóm, de már nem akasztalak meg Mózes tárgyalása előtt (itt főleg a Vénusszal való kapcsolat jött nekem elő, amit nem hoztál fel)."

 

"Az jöhet, én ha jól emlékszem közvetlenül még nem találtam ilyesmit. Van egy olyan szál, ami Lucifer felé vezet, ez pedig a tengerbe hulló különböző tüzes alakok történetei, de ezt még nem tekintettem teljesen át..."

 

***

 

Jó, akkor elmondok néhány dolgot, ha nem is mindent, de én mindig adok jelzéseket, hogy aki akarja, megtalálja azokat az ösvényeket, melyeken én már rég bejártam. Szóval akkor Enki, Vénusz, Zú madár, Lugalbanda és a többiek...

 

 

Enki kétségtelenül egy civilizátor volt, akire a csatornázás, hajóépítés vagy szövés-fonás tudományát vitték vissza a sumerok... De ők már ezen ismeretek birtokában érkeztek Mezopotámiába, hisz valamikor i.e.  4000 és 3500 közt jöttek Dilmun szigetéről, tengerjáró hajókon (magurokon). Magukat a civilizáció megteremtőinek tartották... Viszont egy ősfejedelmük is felvette Enki nevét (ami bezavarja Enki alakját), az ő vezetésével hajóztak Dilmunról a Folyamközbe a sumerok, és Enki király irányította a mocsarak lecsapolását és a csatornák építését.

 

A sumerok szerint Enki isten Apszuban vagy a tenger alatti palotájában él. Enkit nevezték hercegnek is, s magára az istenekre használatos név, az Anunnaki, annyit tesz: a herceg magja. Enki -más néven Éa, Nudimmud és Saitan- számított a Föld urának, az ember teremtőjének és segítőjének, a főisten Enlil ellenlábasa, az ős-Sátán, maga is Kígyóisten. Az összes tudás birtokosa, fémműves és alkimista, a mesterségek elterjesztője az emberek között. Enki papjait „kígyóknak” nevezték és beavatottak voltak.

 

Mikor Enmerkar (ie. 2900 körül) az uruki dinasztia második uralkodója háborúba keveredett, s ellenség ostromolta Uruk falait, egy titokzatos idegen jelent meg a falaknál: "az isteni Lugalbanda" ("a pásztor"), aki szószerint követségbe ment, az Ég Királynőjéhez, Inninhez és megmentette a várost. Ő lett Uruk harmadik királya, de mit sem tudtak Lugalbanda származásáról...

Kétségtelenűl az ókor mélyének egyik legtitokzatosabb figurája volt. Lugalbandát úgy emlegetik a mítoszok, mint fénylőt, aki nagy a tudásban, aki megtisztítja a szentélyt, aki úr és herceg.

Egy mítosz szerint onnan érkezett, ahol az Anzú madár fészkel. Lugalbanda táplálta Anzú fiókáit és feldíszítette a madár fészkét. Anzú fiókáinak „isteneknek való édes ételt” készített (vö. azzal, hogy a Főnixet a Grál táplálta).

Anzú magát „fejedelemnek”, az „igazságszerzők szeme-védelmezőjének” tudja. Miután Lugalbanda király lett Urukban, megerősítette Anzú kultuszát (Anzú= Imdugud). Az uruki nagy istenek házában felállította Anzú hatalmas szobrát, melynek „csodájára jártak”.

 

Anzú fészke a Vénusz istennőjének, Inninnek (Később Istárnak nevezték) a „karneol hegyén” található. Fészekről a mítosz azt mondja, hogy „atyám, Enlil hozott ide, mint valami nagykapu, a hegység zárja vagyok”. E kapu mögött található a fészek. Anzú a segítségért cserébe felruházta Lugalbandát a gyorsaság képességével és a villám erejével. Egyszer segített neki kijutni egy megközelíthetetlen hegységből. Lugalbanda előtt Anzú „teljes méltóságában mutatkozik” és az „égen ragyog”.

 

 

A karneol hegy tetején állt „Enki sas-fája”. Az óriásfa gyökerei egy hét ágra szakadó föld alatti folyóba értek. Ezen a fán épített fészket a „zöldtestű” Anzú (szintén zöld testű Hórusz vénuszi óriásmadara). A madár rikoltásától „megrendül a föld” és a „fészkéből rémület árad”. Az óriási madárban nem nehéz felismerni az egyiptomi Főnix és az indiai Garuda párját. Anzú fészke azonban a történelem előtti Baalbekben volt.

A fészek maga felszállóhely. A fészekből kijövő rémület, a felszállással bekövetkező hang, fény és hőhatás, az űrjármű aljából kicsapó lángok.

(A mítosz szerint az első bábeli tornyot még itt, Baalbekben készültek felépíteni, s csak a vízözön után építették fel Sumerumban, azaz Mezopotámiában).

 

De Anzu persze ugyanaz, mint az egyiptomi Főnix, hogy biztosak legyünk benne ókori szerzőket idézhetnénk, akik még leírták azt az egyiptomi őshagyományt, hogy mielőtt  az óriási, csillogó madár visszatérne nagyon távoli hazájába, előbb leszáll a libanoni hegyekben... és ide tart Gilgames is, Lugalbanda fia, ötven harcosával együtt. A  Cédruserdőbe mennek, hogy "megnyissa" az Annunakik lakóhelyét. Valójában a beavatást keresi, Anzu fészkét akarja látni, s apja utmutatásait követi. Ezért öli meg a kapuőrt, Huwawát (ugyanezért jön majd ide két évezreddel később Illés próféta is, ötven kísérőjével). Abban a távoli ősidőkben, Innin, a sumerok vénuszistennőjének szentélye állt a "Cédruserdőben"...

 

Nálam így hajlik karikába a Vénusz, Lugalbanda, Anzú fészke... de Lugalbandáról, a zikkuratépítőről, a beavatottról még mesélhettem volna, de szerintem ennyiből is elég érthető, hogy mire gondoltam, mikor a háttérben megbújó "titkos történelemben" ugyanúgy előjön a Vénusz bolygó és a bolygó egykori földre tévedt lakói...