48 km van még hátra nekünk a Kéktúrából Nagyvázsony és Badacsonytördemic közt.
Egyre többször gondolkozom el azon hogy honnan jöttünk és mivé lettünk az út során...:-)
Egyszerűbben: azon gondolkoztam sokat hogy ha egyáltalán lehet súlypontozni akkor melyik volt a legemlékezetesebb túránk.Kettő volt igazán nagyon emlékezetes,az egyik a szépsége miatt a másik a nehézsége miatt,de mind a kettő sokat adott nekünk.Ahogyan az összes többi...
Kezdeném a legnehezebbel:
A legnehezebb túránk amelyből a legtöbbet tanultunk és a legtöbbet merítettünk a Bánkút-Bélapátfalva túra volt 2010.februárjában.
Nem hittem el,mert nekem mindig szerencsém van az időjárással,ne'má hogy éppen most hagy cserben!Leutaztunk Bélapátfalvára,megszálltunk a Villa Tópart panzióban amelyet csak ajánlani tudok mindenkinek.Megkértük a tulajt hogy legyen szíves vigyen már át minket reggel korán Bánkútra,mert onnan szeretnénk a túrát kezdeni.
Reggel felkeltünk,vigasztalanul esett..a srác átvitt minket Bánkútra ahogyan megbeszéltük,de mikor kitett a Síház felett a parkolóban azt mondta:
"...ba..meg én el nem indulnék így..."
Mi elindultunk...pecsételtünk a Síházban,és szokásommal ellentétben (túrán nem iszom!) lenyomtam két unikumot.Azóta túrán is iszom...:-)))
Mindig esett,folyamatosan,csak az volt a különbség hogy 900 méter környékétől felfelé hó esett,alatta eső...Vigasztalan volt a helyzet!
így indultunk...és így is érkeztünk,de közte sokat tanultunk!
A túrát megmentette az a dolog kicsit hogy a karácsonyra a feleségemtől kapott Garmin Dakota 20-as GPS-t itt sikerült először igazán jól beüzemelni,így ezzel a fiam elvolt egészen a túra végpontjáig,Bélapátfalváig.Informatika terén ott van a fiatalúr!:-)
Nyugtatgattam hogy ne bánkódjon hogy vizes a ruhája meg fázik,majd a Cserepeskői barlangban átöltözünk...addig meg mentünk mint a gép,hóban,esőben,fagyban,sárban,egy szál pulcsiban amely csurom vizes volt,szinte alsógatyáig.Nem csak szinte...
Nagyon szép helyeken haladtunk át,de azért siettünk...
Hiába siettünk...a Cserepeskői Barlangot elértük 10 km megtétele után,de nagyot csalódtunk benne...erre a helyre vártunk,erre számítottunk egészen a túra kezdetétől és tessék:egy putrinak tűnt nekünk akkor,ahol nem hogy nem aludnánk,de még átöltözni sem mentünk be annyira gusztustalan volt!
A képek magukért beszélnek...nem szándékom lehúzni a Cserepeskői Barlangot,de mi nagyot csalódtunk benne,másnak lehet hogy más arcát mutatja!
Csuromvizesen indultunk tovább,átkaroltam a vékony dongájú fiam,és próbáltam melegíteni...hideg volt,ő meg csurom vizes...adtam volna neki csereruhát,de az is csurom vizes volt a hátizsákban.Féltem hogy nagyon lehűl,megfázik...és az út elkezdett emelkedni a cserepes-kő lápa felé,ez volt a mélypont,mindentől távol lefagyva,vizesen,fáradtan és az út emelkedik...
De túljutottunk ezen is...nem mesélem el hogy mi járt ekkor a fejemben,akinek van gyermeke az tudja hogy mit érez egy szülő ha a gyermekét félti,pláne ha ő hozta ebbe a helyzetbe!
Viszont ezek után a katonasírokat elhagyva jött a meglepetés számomra.Az addig is jól teljesítő fiam azt mondta az aszfaltot elérve hogy megnézné hogy mekkora sebességgel tud is Ő futni a GPS szerint!:-O
24.9 km-es sebességet ért el 20km gyaloglás után a mérések szerint,ezért azt kell mondjam hogy főleg a fiataloknál az elhatározáson és a hozzáálláson múlik minden.Ilyen strapás 20 kili után 25-el futni,na az nem semmi...
Megérkeztünk Bélapátfalvára a szállásunkra,ettünk egy jót a Szomjas Csukában és mindjárt más lett a világ!
De ez a túra nem múlt el nyomtalanul számunkra,úgy voltunk ezek után minden túra előtt hogy ha ezt meg tudtuk csinálni akkor bármit meg tudunk csinálni,és ezért volt ez a túra nagyon fontos utólag ezt gondolom erről.De közben sok minden megfordult a fejemben,és nagyon-nagyon sokat tanultam-tanultunk ebből a túrából ami a hasznunkra vált azóta.
itt futott 25km/h-val a fiatalember 20km fagyos-vizes Bükk fennsíki túra után...
