dolna
2011.08.09
|
|
0 0
33390
|
Lőnhárt Melinda
A legszelídebb tolvajod
Egyszer elmennék képzeletben Oda, hova tavaly is vágytam: Vendéged lennék észrevétlen A kányafői kerti házban.
Csended lennék és láthatatlan Rabolni próbálnék a nyártól, Visszakérni, mit elengedtem, Bár nem adná vissza magától.
Amikor nem is sejtenéd, Lopóznék fáid árnyékába, A fa, a fű, a kerti szék, S az édes húsú meggy is várna.
Tikkadtan szűrcsölném borod, Államon folyna édes vére, Amikor nem is gondolnád, Megbújnék pincéd hűvösébe.
A puha fűben napozgatnék, Magam megadva, leheverve, Nyugalmadból lopnék kicsit A közeledben sütkérezve.
Amikor nem is képzelnéd, Osonnék kerted árnyékába, Én, legszelídebb tolvajod. És soha nem lépnék szobádba. |
|