[Bükk maraton 2011]

A maratont megelőző két hét nem hozott túl sok edzést, kicsit aggódtam is miatta.

Ugyan majdnem minden nap mentem, de általában 80-90 körüli pulzussal.
Ez munkába járást illetve a maratont megelőző héten egy bringatúrát jelentett.
A bringatúra többcsaládos volt, fiatalokkal és évi egyszer bringára ülő szülőkkel, így a napi adag 25-30km volt, átlag négy km-nkénti pihenőkkel.

Érdemleges edzés ebben a két hétben nem volt sok: 3 darab 10 perces hegyi magánidőfutam, amiből egy (Diós árok) egyéni csúcs lett, valamint két másfél órás országúti menet.
Így hát mondhatom, hogy rápihentem a Bükkre.

A Duna maratonhoz képest változott pár dolog a technikai körítésen.

A tönkrement XTR első váltó helyett Deore került fel.
Az elöl időközben kiszakadt Racing Ralph helyére egy Maxxis Crossmark ugrott (hátul maradt a ralph 2,25).
Valamint az XT integrált középcsapágy helyére egy XTR került, ennek hátha jobb a tömítése. Ugyanis az XT ismét csak egy évet (3600km) bírt, ez iszonyat gyagyi, még az eddigieknél (4000 ill 5300km) is siralmasabb.

---
Akkor hát a verseny.

Bemelegítéskor kicsit puhának találtam a hátsót, még volt a rajtig pár perc, a 2 bart visszafújtam 3-ra. És kicsit aggódtam, hogy nincs-e defekt, ugyanis előző este fújtam ugyanilyen keményre.

Rajt után lihegős tempóban haladtam. Ezúttal pulzusmérő nélkül, mivel kedvenc Garminom beázott a héten. Mínusz 200 gramm :-)

Egy-egy lassúbbá váló bolyról mindig kapaszkodtam előre. Elég jól éreztem magam, erőből előzgettem, elhagytam Urbán Zsoltit is.
Majd jött Lebedy Máté (ő az aki hátulról kezd majd egy óra után otthagy és ver rám 15-30 perceket), aki meg is jegyezte, hogy nem erős-e nekem a tempó. De az volt, viszont élveztem :-)

Aztán lassan megállapodtam egy társaságnál (pl. Márkus Jani, asszem Horváth Sándor - vele aztán szinte végig ide-oda előzgettük egymást).
Szépen haladtunk az első itató felé, majd Máté megunta és otthagyott mindenkit.

Jöttek a többi emberek terítékre, Fehér Csaba is meglett, őt egyébként nem értem.
Mindig iszonyat tempót megy kezdetben, ennek ellenére jelentősen hamarabb szoktam beérni a végén.
Pedig azt hiszem, én is eléggé túlvállalom a versenyek elejét.

Na szóval időmérő kapu, majd az első itató. Mivel emlékeztem, hogy mennyi időt hagyok ott mindig a frissítőknél, így itt csak poharat vettem el.

Bő egy óra telt el a rajt óta és szépen kezdtem megúszni.
Abban a bosszantó pár méter per perc ütemben szakadtam le, amihez ugye csak egy fél százalék sebesség növekedés kellene, de valahogy mégsem megy a visszazárkózás.
Beért Noé Balázs is, köszönt, majd szép lassan ő is lehagyott. (kérdés a fejben: mit keresek én itt elöl?)

Szép csendesen teltek a km-ek, de nagyon úgy éreztem, mintha időfutamként mentem volna eddig, kezdtem érezni az izmaimat.
Haladtunk az Ördög oldal felé, gyökkettővel meglett egy ktm-es, talán Vereby István volt, később nem láttam már, nem tudom, mi lett vele.
Közben a combom miatt bevettem egy Ca-Mg adagot, aggódtam az Ördög oldal miatt, mert szerettem volna kitekerni, ami nem 100%-osan de sikerült. Egy ártatlan helyen volt egy elpörgésem a nedves köveken, itt volt egy kis futás. De amúgy a végén a nehéz részen feltekertem.

Az Ördögoldal tetején nagyon jól esett a frissítő. Két kulacstöltés, félbanán, ivás, tovább.

Az Ördögoldalon szerzett előnyöm a Nagymezőn átvezető aszfaltig eltűnt. Egyébként is itt szoktak beérni mindenféle vonatok, úgy látszik nem megy nekem a lapos emelkedős rész.

Szóval jött egy páros, valami fehér ruhás srác meg a zalaegerszegi Horváth Sándor. Próbáltam beállni, de a fehér ruhás iszonyat tempót ment, le is szakadtunk róla, illetve én külön is jól lemaradtam.

Aztán a Szilvásvárad maratonról ismerős "zöldfal" ösvényen nagyon nyomtam, itt utólértem HS-t, és gentleman módjára előre is engedett a szűk helyen.

Aztán nem tudom mi volt, jött Felsőtárkányban, és itt a rajt-cél területen ismét feltöltekeztem.

A záró kör úgy indult, hogy egy meglepő felvágással leszállásra kényszerített. Aztán egy hosszabb meredekséggel kedveskedtek a pályatervezők.
Egy kis patakátkelés után kezdtek szaporodni a középtávosok. Egyre több.

Közben fogyott a víz. Igencsak jöhetett volna már a frissítő.
Volt, hogy kértek tőlem, de nekem is csak pár centi lötyögött az alján. Épp annyi, hogy egy újabb Ca-Mg párost begyűrjek.
Egy másik srác görcsölt, tanácsoltam hogy próbáljon inni, persze nem volt már semmije.

A második kör a folyadékhiányt leszámítva is nehéz volt, szerintem elég sok kistányéros emelkedő jutott erre a részre.
Mindent próbáltam kitekerni, asszem sikerrel, viszont meg is jegyeztem, hogy nem értem még meg egy klasszikus kéttányéros hajtóműre.

Egy ilyen kistányéros borzalomnál láttam utoljára a Nagymezőről ismerős fehér ruhás száguldozós srácot, ő leszállt, én maradtam nyeregben.

Közben kezdett szórakozni az első váltókarom, kistányérról középre váltva nam kattant be a retesz és visszaugrott.
Síkon és lejtősebb részeknél próbáltam ujj-izomból középtányéron tartani, de egy idő után nagyon elfáradt a hüvelykujjam.
Néha mégis kattant, és sikerült középtányéron maradni, na ezt az állapotot megbecsültem.

Végre jött a frissítő, itt már csak egy kulacsot töltöttem tele.

Az utolsó chipszőnyeggel kezdődött a Dh időmérő szakasz, jól is lehetett volna haladni.
Már beletörődtem az elsőváltó nyűgjébe, egyszer aztán megpróbáltam felváltani, és sikerült.
Ennek örömére megpróbáltam a nagytányért is, és az is ment. A lejtőkön jól jött, cserében kisebb emelkedőket is megküldtem kiállva, izomból.
Ekkor befigyelt egy kisgörcs, ezért mégiscsak leraktam középre a fokozatot, pörgettem inkább. Szerencsére a nemzetközi helyzet nem fokozódott és igazi görcs nélkül eljutottam a célig.

---

A jelenlegi lista szerint master 2-ben 6. lettem, abszolútban 39. talán, de ez változhat még ide-oda.
A százalékos lemaradásaimmal is igen elégedett vagyok, bár a verseny középső fele mehetett volna jobban.

Km-óra alapján: 5:08:05 93.78km max=57km/ó átlag=18,3km/ó
Az eredménylistából 5:09:54 a bruttó időm, tehát két perc alá sikerült szorítanom a holtidőt, ez tetszik.

Jók ezek a chipes részidők is, innen kiderült, hogy egész tűrhető időt mentem az utolsó szakaszon, ebben volt elég sok tekerős lejtő, bár mondjuk a végén a füves rázató is beleszámított.

A célban sósat kívántam, de édeset kérem, mert a Diós tésztára valami cseresznye befőttet szervíroztak.
Aztán persze lett fizetős kolbász is, meg egy dupla kávé a hazavezetés miatt, szerintem rendben voltak a büféárak.

A pálya valószínűleg kemény volt, arányaiban rengeteg DNF van a hosszún, a többi távot nem néztem.
Belőlem egyébként többet kivett, mint a Duna marci.

http://www.temposport.hu/download/2011_bukkmaraton.pdf