Mi,fapados kenósok így állunk:

Állunk mint Bálám szamara és nézünk mint borjú az új kapura.Nem tudni kire figyeljünk,a sok bába közt elvész a gyermek.Van ki azt mondja,nem látjuk a fától az erdőt.Szerintem meg nincs is erdő csak fák vannak.Nem igazán tudjuk a nyereményből a fogunkhoz verni a garast de mire majd sikerül,lehet már nem lesz fogunk.Szegény az eklézsia,már a pap sem tud harangozni mert papra sem telik.Jó ötlet hogy fogjunk össze,hisz sok lúd disznót győz.Ám állítólag a kertek alatt farkas jár.Nem enged nyerni,nehogy a nyúl vigye már a puskát.Új,régi hozzászóló azt ígéri szép szó,lassanként be is tartja mert úgy jó.Majd a kitartás meghozza méltó gyümölcsét de ne akarjon sokat az a bizonyos madár ,azt nem bírná a brifkó.Igaza van mert aki a kicsit nem becsüli annak biztos sok van.Ne szóljunk be egymásnak,a harag rossz tanácsadó,így ha megdobnak kővel,dobd vissza kenóval.Várjunk nyugodtan ez a lényeg,majd az idő megold minden kulcsot,akkor majd kikaparhatjuk a gesztenyét magunknak,közben még más malmára is hajthatjuk a vizet.                                        ÓMEN.

UI:Én akkor is fapados maradok.