Erre többféle megoldás is kíválkozik:

1. A zsidó felfogás szerint az égnek (mennynek) több szintje van (Vö. 2Kor 12,2) - eszerint amikor az ószövetségben valaki "az égbe" ragadtatott, akkor nem a harmadik, a legfelsőbb égbe került, "ahol" Isten van. Nagyjából ez kerül kifejtésre ITT.
2. A kérdéses vers nem azt mondja, hogy "senki sem került a mennybe", hanem csak azt, hogy "senki sem ment", tudniillik önhatalmúlag, saját erejéből - úgy, mint Jézus tette a feltámadása után. A két kifejezés között nagy különbség van bibliailag. Ez a megoldás kerül kifejtésre ITT valamint angolul ITT.
3. A szövegkörnyezet alapján ez nem arról szól, hogy mi lett pl. Énochal vagy Illéssel, hanem a Jézus által adott kinyilatkoztatott tudás forrásáról. E szerint Jézus itt azt hangsúlyozza, hogy senki sem ment a mennybe, ti. hogy honnan az isteni titkok és tervek ismeretét lehozza, eszerint égi dolgokról kinyilatkoztatni csak a Fiú képes. A mondatot tömör összefoglalásként is értelmezhetnénk: Senki sem ment föl és ju­tott ezáltal az égbe oly módon, hogy a mennyekről hírt tudjon adni. Erre csak az onnan leszálló Emberfia képes.
   Ezzel a gnosztikusok és apokaliptikusok álláspontját utasítja vissza, akik úgy vélik, ők tudnak valamit mondani a mennyei dolgokról. Egyedül Jézus ismeri az Atyát (Vö. Mt 11,27), és nélküle senki sem juthat hozzá. Ő, aki a mennyből leszállt, az oda feljutás egyetlen lehetséges útja (Jn 14,6). Jézus itt tehát elhatárolja magát azoktól, akik különféle módon tapasztalatokat próbáltak szerezni a túlvilágról. Manapság ezeket a ta­pasztalatokat spiritiszta, okkult vagy parapszichikai jelenségeknek mondanánk. Az azonban, amit Jézus számunkra kinyilatkoztatott, az Atyától eredő igaz ta­nítás, amely alapvetően különbözik az említett jelenségektől.