Milyen a kiszorított gerinc?

 

 

Vásárhelyi Mária szociológus szerint: meg van metélve. Ezért aztán jobb lesz, ha a szaktudósi állítást a maga szövegösszefüggésében idézzük: „A kétféle identitású középosztály megosztottságát és belső ellentéteit tovább mélyítette a trianoni trauma: az elcsatolt területekről több százezer, önmagát a középosztályhoz tartozónak valló, ám megélhetési forrást nélkülöző magyar települt vissza. Jelentős részük ťkeresztény-úri-magyarŤ mivoltára hivatkozva kívánt egzisztenciához jutni, illetve másokat kiszorítani pozícióiból. A Horthy-korszak pedig – amelynek legfontosabb társadalmi bázisát épp ez, az identitását a származásából merítő középosztály jelentette – legitimációjáért cserébe készen állt arra, hogy e középosztály kívánságát teljesítve hozzálásson a történelem kerekének visszaforgatásához. Törvények és rendelkezések sorával elérte, hogy az állami hivatalok betöltésekor a szakértelem és a teljesítmény helyett a feudális előjogok váljanak meghatározóvá. Olyannyira, hogy még az oktatási rendszert is az előjogok konzerválásának szándékához igazította. A numerus clausus pedig már a húszas évektől törvényesítette a polgári középosztály gerincét adó zsidóság kiszorítását az állami pozíciókból és a szellemi életből.”

 

A kérdés így hangzott: miért zsidóz egy Vásárhelyi Mária egy 168 Órában? És ami konkrét formában is megfogalmazható: miért zsidóz Vásárhelyi a 168 Órában? – ez ugyebár egzakt, ámde fölösleges kérdés. Ősi tapasztalat: Vásárhelyi is, a 168 Óra is, a 169 Óra is, 170 Óra is… megnémulnak, ha érdemi fölvetéssel találkoznak. Kis túlzással így is mondhatjuk: csak zsidózni tudnak. Válaszolni nem. Például arra a kérdésre, hogy: miért zsidóznak? Illetve miért gerinceznek, s miért épp a szerencsétlenke zsidózásukkal összefüggésben?

Miért gerincezik Vásárhelyi Mária, ha tudja (márpedig jól tudja), hogy ez a szó foglalt a zsidózás terén? Már, hogy vissza lehet hódítani egy bekebelezett fogalmat? Elvileg nincs kizárva, csakhogy ahhoz különösen erős, határozott intellektusra van szükség, vagyishogy éppen Vásárhelyinek kéne stilárisan több súlycsoporttal magasabban állnia Szabó Dezsővel, illetve Csurkával szemben, csakhogy, mint tudjuk, ez pontosan fordítva van. Tehát, ami tény: a „gerinc”, a „gerinchúr” fogalma úgy szabadult el a magyar politikai közbeszédben, mint a rosszul rögzített hajóágyú, Vásárhelyi Máriának halvány esélye nincs arra, hogy megfékezze, a maga lőállásába terelje irodalmilag (már ha egyáltalán volna rá szándéka), vagyis a neves szociológus szövege több vonatkozásában is szánalmas. Vegyük ezt a mondatot: „A numerus clausus már a húszas évektől törvényesítette a polgári középosztály gerincét adó zsidóság kiszorítását az állami pozíciókból”.

 

Hogyan lehet a „gerincet” „kiszorítani”? De ezt igazából nem is Vásárhelyitől kérdezem, hanem a 168 Óra főszerkesztő-helyettesétől, ő volt valamikor irodalomtanár (ha jól tudom); bár, ilyen erővel kérdezhetném akár Vásárhelyi Máriától is. Vagy éppen Mátyás király bájos hadnagyától Heltai darabjában. Bölcs István megmaradt Tanár úrnak. Néma Tanár úrnak. Relatíve néma természetesen, akkor válik megkukulttá, ha érvelni kellene, ha indokolnia kéne valamely döntését.

Mit jelent az, hogy a „zsidóság” „gerinc”?

Azért kérdezem (egyebek közt), mert Vásárhelyi Mária (és a 168 Óra) megállapítása így hangoznék egy, legalább stilárisan nem koszlott, nem toprongyos mondatban: „a polgári középosztály vázát, meghatározó egységét kitevő zsidóság”. Esetleg: kritikus nagyságú tömegét kitevő zsidóság...

Vásárhelyi Mária szociológus, szakember, nyugodtan használhat korrekt szakkifejezéseket, ti. ha Bölcs tanár úrnak nem tetszik a megfogalmazás, majd „kijavítja”, ő a főszerkesztő-helyettes, megteheti, egyébként pedig meg is kéne tennie, na de ne „gerincre” javítsa már, bassza meg tanár úr, hanem találjon a szakértelmiségi sületlenséghez valami normálisabb kifejezést! Mert, még egyszer kérdezem: mit jelent az, hogy a „zsidóság” „gerinc”? Mi az, hogy „a polgári középosztály gerince”? A legtöbb polgár zsidó? A legjobb, legjelesebb polgárok a zsidók? Mit fed a „zsidó” szó Vásárhelyi Mária cikkében? Azt jelenti, hogy középiskolai tanár? Vagy nem minden tanár zsidó? Ha nem, akkor a (nem zsidó) földrajztanár lehet-e része a „polgári középosztály” gerincének? Vásárhelyi Mária szerint nem lehet. Hogyan, milyen logikai úton jutott a szociológus eszébe a zsidó? Vagy nem is a zsidó jutott eszébe valójában? Hanem a középiskolai tanár? A líceumigazgató? A megyeházi hivatalnok? A körorvos? Az akadémiai főtitkár? A folyamszabályozó mérnök? Kire gondolt Vásárhelyi Mária? A lapszerkesztőre? Bölcs István zsidó? Mester Ákos zsidó? Buják Attila zsidó? Vásárhelyi Mária zsidó? Kire gondolt Vásárhelyi Mária, mint gerincre? A bankárra? A nagytőkésre? A kistőkésre? A szatócsra, aki nem söpri le a mérleget? Arról van szó, hogy Vásárhelyi szerint is legitim a potenciálisan antiszemita közbeszéd?, például: „szaladj át, fiam, a zsidóhoz, hozzál sót, ecetet, szerecsendiót”!

 

Mire gondol Vásárhelyi Mária? Kire gondol Vásárhelyi Mária? Almási Miklósra? A kulák a zsidó? Vagy: Almási Miklós a zsidó? Kire gondol Vásárhelyi Mária? Hatvany Lajosra? A hatvani báróra? Hatvany milyen alapon zsidó? Vallási alapon? Vagy az Alfred Rosenberg-i kritériumok alapján? Szociológiailag tudományosan? Vagy azon az alapon, hogy zsidó? Mit kell ezen itt kukacoskodni („germózni”), mindenki tudja, mi a helyzet: a zsidó az zsidó… így tarcsa a közbeszéd is! Jó, de mi van akkor, ha Deutsch Sándor éppen nem „zsidó furfangból” vásárolt a családnak bárói kutyabőrt (vö. Szabó István: A Napfény íze)? Mi van akkor, ha Hatvany nem „zsidó furfangból” tanulmányozta Gyulai Pál munkásságát, Petőfi költészetét? Petőfi zsidó vagy nem zsidó? Hatvany „zsidó furfangból” támogatta Adyt, Tóth Árpádot, József Attilát? A Nyugat zsidólap? A 168 Óra zsidóorgánum?

Mi értelme van a zsidózásnak? Félreértés ne essék, nem szépelegni kívánok itt, hogy így meg úgy, meg hogy hallgassuk el szemérmesen az illető származását meg ilyesmi, hanem egyszerűen csak nem értem: mi a faszom fitymabőrös firmamentuma alatt emlegeti Vásárhelyi Mária (az adott szövegösszefüggésben) a zsidót? Ráadásul, mint gerincet.

 

Szociológiai eszközökkel kimutatható történelmi tény: „a polgári középosztály gerincét adó zsidóság” gerince nemigen akart zsidónak látszani. Hanem viszont grófnak akart látszani, bárónak, baroness-nak, de minimum arra törekedett, hogy az ő lakáját is hippodronynak híják, ha már egyszer van hozzá pénzük. Vagy mégiscsak Vásárhelyi Máriának volna igaza? Az volt a gerinces középosztálybeli gerinc, aki gerincesen ellenállt az asszony akaratának, és közölte: márpedig ő a hagymát is hagymával…

Mire gondol Vásárhelyi Mária a 168 Órában? Azért kérdezem, merthogy írni ezt írja: „A Horthy-korszak pedig – amelynek legfontosabb társadalmi bázisát épp ez, az identitását a [„keresztény-úri-magyar”] származásából merítő középosztály jelentette – legitimációjáért cserébe készen állt arra, hogy e középosztály kívánságát teljesítve hozzálásson a történelem kerekének visszaforgatásához… A numerus clausus már a húszas évektől törvényesítette a polgári középosztály gerincét adó zsidóság kiszorítását az állami pozíciókból és a szellemi életből”.

Ja. Vásárhelyi Mária pedig „hozzálátott” a józanész kerekének visszaforgatásához, mégpedig az általa kárhoztatott „logika” mentén. Mert amíg a „Horthy-korszak” a zsidót (a „polgári középosztály gerincét”) szorította ki pozícióiból (és a „szellemi életből”), addig Vásárhelyi Mária (a 168 Órában) mindenkit „kiszorít” a „polgári középosztály gerincéből”, aki nem zsidó.

Vásárhelyi Mária zsidó? Kérdezem ezt azért, mert nekem nagyon úgy tűnik: nem zsidó. Tudniillik a mítosz szerint a zsidó von Haus aus, sőt: von Rasse aus okos (legalábbis Czeizel így adja), márpedig számomra Vásárhelyi Mária, tisztesség ne essék szólván, meglehetősen butácska publicistának tűnik. Ezt írja: „A Horthy-korszak… Törvények és rendelkezések sorával elérte, hogy az állami hivatalok betöltésekor a szakértelem és a teljesítmény helyett a feudális előjogok váljanak meghatározóvá”.

Valóban? Ezt a „Horthy-korszak” érte el?

Hadd kérdezzem meg: Vásárhelyi Mária nem olvassa (például) Mikszáth műveit? A Noszty fiú… 1907-ben íródott. Hermann így fogalmaz: „A fantasztikum igen sokszor vált már a realista kifejezés eszközévé. A realista regénynek lehet fantasztikus tárgya, amely hihetetlen ugyan, mégis csak azért hihetetlen, hogy a mögötte levő valóságot rendkívüli élességgel fejezze ki. Mikszáth regénye [A Noszty fiú…] viszont kivétel. A magyarokon kívül mindenki számára tökéletesen hihetetlen – az ilyen nincs kategóriába tartozik, anélkül, hogy formája a fantasztikummal valaha is érintkezne és anélkül, hogy egy pillanatra is elhagyná a realitás talaját”.

Míg Vásárhelyi Mária szerint nincs igaza Mikszáthnak, és persze Hermann is hülyeséget beszél, ti. Vásárhelyi szerint az történt, hogy jött a zsidógerinc, pikk-pakk véget vetett a feudalizmusnak (illetve ha mégis van valami igaza Mikszáthnak, akkor a zsidógerinc 1907 és 1920  között gyűrte le a feudalizmust), majd jött rá a „Horthy-korszak”, s amely „törvényesítette a polgári középosztály gerincét adó zsidóság kiszorítását az állami pozíciókból és a szellemi életből”. Hát persze! Ahogy azt Mariska néni elképzeli.

Hermann így fogalmaz: „a dzsentrigondolkodásnak, sőt azt mondhatnók, az egész magyarországi polgári gondolkodásnak olyan elemét ragadja meg Mikszáth, melynek feudális gyökerei egészen nyilvánvalóak”.

Vagyis Vásárhelyi Mária nem zsidó. Hanem tipikus dzsentri. Mármint, ami a kiszorítósdira vonatkozó spekulációit illeti. Horthyék, Bethlenék, Gömbösék kiszorítják a zsidót a szellemi életből. Heller kiszorítja a „parvenü” Hermann-t a „pária zsidóságból”. Vásárhelyi pedig mindenkit kiszorít az „erdőből”, a polgári progresszióból (a zsidó kivételével természetesen). Vagy vehetjük akár Almási professzort is (ceterum censeo), aki a kulák-magasabbrendűségről alkotott gondolatát szorította ki ennen agyvelejéből. Ezért aztán énbennem is úgy áll most az alapkérdés, mint Katiban a kulákpöcök: nincs-e máig hatóan igaza Hermann doktornak, miszerint Magyarországon nem csak a dzsentri dzsentri, „hanem úgyszólván az egész magyar társadalom” deklasszált, illetve parvenü ilyen értelemben?

 

Minderre persze mondhatja Vásárhelyi Mária, hogy Hermann egy rohattmocskospiszkos komonista. Egyébként általában is, nagyjából ennyi a válaszuk. Hermann parvenü. Hazudik. Ezzel szemben Heller Ágnes, Vásárhelyi Mária a gerinchúros polgári középosztály oszlopos (gerincoszlopos) tagjai. Zsidógerinces kulákemberek. A fődet a főddel, a hagymát meg hagymával. Ebböl is egy kicsit meg abbol is kicsit… Vásárhelyi Miklós is zsidószármazású sváb kulák. Szociológus kislányának ámuldozó szemeláttára birkával a vállán ülte meg Pölöske gerincét, úgy ugratta át a horthysta-komonista szart a palánkon. Hermann meg a mocskospiszkos parvenü gernyó. Befeküdt a mocskospiszkosoknak! Egyébként pedig Mikszáth is komonista, jobb, ha tőlem tudjátok! Semmi a gerincük.

És értem én ezt, tökéletesen értem, viszont, ha konkrétan vesszük a pró és kontra gerincezők (Vásárhelyitől Bayer Zsoltig, P. Szűcstől Bencsik Andrásig, Hellertől Makoveczig… és vissza) bármely konkrét mondatát, mindegyre kiderül: jobbára baromságokat beszélnek. Míg például Hermann, Papp Zsolt, Ancsel Éva szövegei (szinte kivétel nélkül mind) szellemesek, nota bene igazságokat tartalmaznak. Na most, ezt nem drukkerségből mondom (én ugyanis már a Dózsának sem drukkolok, nota Bene nem azért, mert ma már nem Dózsának hívják, hanem azért, mert nem drukkolok), vagyis az állításom tényeken alapul. Itt korábban szövegelemzéssel bizonyítottam: József Attila jobban ismerte az 1945 és 1956 közötti történelmi korszakot, mint például Tverdota professzor, s ugyanez elmondható Hermann, illetve Heller, Vásárhelyi viszonylatában is. Amit Hermann fizikailag nem ért meg, azt az eszével érti meg. Heller megérte, ámde meg nem érti (például a „liberális kapitalizmus” természetének lényegét). Ott áll, ott szaglik az orra előtt a dolog, s mégsem érti. Hát igen, ész, értelem kéne hozzá, nem a „történelmi valóság” megélése. A korlátolt ember nem lát az orránál tovább (ezért korlátolt), például: a magát okos tudósnak képzelő polgári professzor ezt írja híres könyvében: József Attila „pillanatnyi helyzetfelismerése tévesnek bizonyult… A vers [ti. a Munkások] zárlatában kilátásba helyezett, majd a valóságban is véghez vitt szertartás visszavétele, a győzelemmel hivalkodó ťöntött csillagokŤ középületekről történt leverése nem kisebb emfázissal és elégtétellel történt, mint évtizedekkel korábbi felszerelésük”.

 

Tehát azt írja a József Attilát oktatgató irodalmár tudósprofesszor (nyilván ő is a zsidó-sváb-kulák elit büszke képviseletében), hogy „tévesnek bizonyult” a „felismerés”. Ugye?! És ezek oktatgatják a költőzsenit. Nem tudja, mit jelent a „felismerés” szó (mert ha tudná, talán nem állítaná, hogy a „helyzetfelismerés” „téves” s nem a „helyzetértékelés”), nem tudja, semmi érzéke hozzá, ámdeviszont: ő az okostudós! Éspedig?! Vajon milyen alapon? Kettős alapon. Mindenekelőtt azon az alapon, hogy nem érti József Attila költészetét, például az „Ember [a versben szájbarágósan nagy E-vel írva!] öntött csillagát” (egyes számban) keveri a „középületekre fölszerelt” (majd onnan „levert”) pléhcsillagokkal (többes számban), illetve azon az alapon „okos” az irodalmárprofesszor, hogy ő ugyebár a „történelmi valóságot megélt, így azt jól ismerő utókor” tagja. Azt ugyan nem tudja, hogy a Munkások „zárlatában kilátásba helyezett” „szertartást” soha (sehol) nem „vitték véghez a valóságban” (hiszen a tudós nem érti József Attilát), ám, mert látott korabeli filmfelvételeket arról, hogy ötvenhatban ledöntötték a Sztálin-szobrot, leverték a csillagokat stb., József Attila költői képét „be nem vált jóslat”-nak minősíti. Nem érti sem József Attilát, sem a történelmet, és pontosan ezért nem tudja, hogy ötvenhatban éppen nem „leverték”, hanem megpróbálták „fölszerelni”, a „sötét gyárra szögezni” az „Ember öntött csillagát”. Például a munkástanácsok.

Hogy nem sikerült? Filozófiai zsargonban fogalmazva: nem sikerült visszavenni az elidegenülést? Nem sikerült. És? Mit bizonyít ez történelemfilozófiailag? Már, hogy legújabban (a „polgári demokráciákban”) a kulákagyú Vásárhelyi Máriák pöffeszkednek a hetilapok, folyóiratok hasábjain, hogy a morálisan is, intellektuálisan is korlátolt Heller Ágnesek, Tverdota Györgyök lehetnek proccos tanszékvezető professzorok? Ez igaz, miként az is igaz, hogy ma egy bugyigyüjteményes manifesztpuna nagyobb sztár (celeb), mint amilyen egy Öveges tanár, egy Ranschburg professzor volt annakidején és így tovább és így tovább, ez mind igaz. Na, de mit bizonyít? Hogy nem József Attilának, nem Hermann-nak van igaza (noha igazuk van, ugyanis a mondataik, megállapításaik, fölismeréseik cáfolhatatlanok), hanem viszont arról volna szó, hogy a politikai bukás intellektuális bukás is egyben? Elhiszem, hogy erősen így látszik, épp ezért nyomatékkal kérdezem: miféle gondolkodás révén lehet erre a következtetésre jutni? És amíg nincs válasz a kérdésre, élek a gyanúperrel: selejtes gondolkodás révén. Bourbon-fölismerés útján, ti. amikor a Bourbonok visszatértek, ők is meggyőződéssel vallották: a polgárság a történelem szemétdobjára került. Hogy milyen alapon van így? Hát azon az alapon, hogy mi vagyunk itt az urak megint! Bourbon-gondolkodás. Vagy – Hermann szellemében fogalmazva – dzsentrigondolkodás. Amíg a József Attilát „oktatgató” Tverdota a posztmodern X. Károly, addig Vásárhelyi Mária az a zsidógerinces (Izsák Izidor) báró, aki „az állatok tanítványaként” zseniális kulákésszel „tanulta meg”, s egyazon lendülettel mindjárt ki is „parodizálta” a „szintén” Poltáry báró köszöntő beszédét. Vagyis önnönmagát. Aztán, hogy konkrétan melyik Malinka adta báró ulvecki Kopereczky-Vásárhelyi Izidor Izsák Mária Emese szájába a 168 Órában közölt gerincgondolatot? Nem tudni. Valahonnan vette a szerző, eltanulta, elsajátította, megörökölte… ti. ez a dzsentriszellem lényege. Vásárhelyi szerint „A kétféle identitású középosztály megosztottságát és belső ellentéteit tovább mélyítette a trianoni trauma: az elcsatolt területekről több százezer, önmagát a középosztályhoz tartozónak valló, ám megélhetési forrást nélkülöző magyar települt vissza”.

 

Mi köze a „visszatelepülés”-nek (ami egyébként áttelepülés volt, nem „vissza”) az osztályidentitáshoz? Mi köze ennek Koperczky Izsák Izidor, illetve Deutsch-Hatvany Lajos tényszerű báróságához? Mi bizonyítja, hogy a magyar „középosztály” „kétféle” és nem többféle „identitású”? Vagy egyféle: dzsentriidentitású. Tudniillik az a vicces a dologban, hogy a magyar polgári-úri-keresztény (így, hermanni kötőjelekkel!) középosztály részint egyidentitású, részint többidentitású, csak éppen kettő nem!

Vagy igen? Mert, ha igen, akkor szívesen olvasnék érveket is, nem csak amolyan, bölcsistvánilag abrichtolt „szociológusi” süketelést. (Ha Vásárhelyi cikkét nem Bölcs István, hanem maga Mester Ákos gondozta, akkor sem kérek elnézést Bölcs Istvántól, ugyanis mindegy, mindketten kulákgerinces emberek. A múltban is azok voltak, csak 1990-ben szabadult börtönéből sasgerinc lelkük.)