Ez alaptalan kapálózás, és semmi nyelvtani alapja sincs. A nyelvtan éppen azt bizonyítja, hogy Tamás Jézusnak mondta: "ho theosz mú", azaz "én Istenem." Semmi utalás nincs arra, hogy miközben ezt Jézusnak mondta, valójában az Atyát szólította volna. Volna ennek kifejezésére sok fordulat: "Felkiáltott az Atyához, fohászkodott, vallást tett az Atya előtt," satöbbi. De ha éppen az van írva, hogy "azt mondta neki: Én Uram és én Istenem", akkor alapjáraton Jézusnak mondta, hogy az ő Istene Jézus.

"Auto", azaz "neki" mondta, hogy "Uram és Istenem." Az "Úr és Isten" Jézus pedig nem hárította el e megszólítást.

 

------

 

Jézus egyértelműen hitvallásként értette Tamás szavait, hiszen elfogadta azt, és arra válaszolt. A kétkedő Tamás és a feltámadott Jézus találkozásának Őrtornyos magyarázata a legteljesebben elbeszél a bibliai szöveg mellett. Pedig a szöveg összefüggésében az a történet célja, hogy leírja Tamás útját a kétkedéstől a Jézusban, mint Feltámadottban való hitig. A feltámadott Úr ezért felel így Tamás felkiáltására: „Mivel látsz engem Tamás, hiszel; boldogok, akik nem látnak és hisznek". Jézus tehát megerősíti Tamás hitét, amelyet hitvalló felkiáltásában fejezett ki, és amely a kétszeresen hangsúlyozott én ...-mmel csak a közvetlenül előtte álló Jézusra, (nem pedig az Atyaistenre) vonatkozhatott.

Még egy további fontos tudnivalónk van: Az „én Uram és én Istenem" az Ószövetség gyakori kifejezése, állandósult imádságos megszólítása Istennek, az Atyának (például 2Sám 7,28; 1Kir 18,39; Zsolt 35,23; 50,3; Jer 31,18; Zak 13,9). Mivel ez a hitvallásos és imádságos megszólítás Jézusra vonatkozik, ez megint csak az Istennel való lényegi egységét mutatja. Harris így foglalja össze:

„Amennyiben Tamás magától mondta ezt a hitvallást, elismerte Jézus uralmát a földi és a mennyei birodalmak, továbbá a saját élete fölött (ho küríosz mou), ugyanígy Jézus lényegi az Atyával, ami igazolta Jézus iránti tiszteletét (ho theosz mou). Ezekben a versekben tehát a küríosz és a theosz címek, és nem tulajdonnevek. Az első közvetve, a második pedig közvetlenül hangsúlyozza a feltámadott Jézus lényegi istenségét".

 

Görög Thomasz kai eipen autó: Ho küriosz mú kai ho theosz mú

KIT Thomas-and-he said-to him-The-Lord-of me-and-the-God-of me!

NWT Thomas said to him: ״My Lord and my God!"

ÚVF Tamás ezt válaszolta neki: ״Uram és Istenem!"

 

Bevezetés

Az Őrtorony Társulat szerint Tamás egyszerűen csak felkiáltott érzelmi meglepetésében, Jézushoz fordulva, de valójában Istenhez (aki szerintük csak az Atya) intézve a szavait.

 

Szótári és nyelvtani adatok

Ami a szöveget illeti, sem a küriosz, sem a theosz nem áll vocativusban, azaz megszólító módban (a küriosz-é pl. kürie lenne). Ez azonban nem jelenti azt, hogy Tamás nem Jézusnak mondta, amit mondott. Mindkét főnév előtt ott áll ugyanis a határozott névelő: ho küriosz és ho theosz, ennek pedig döntő jelentősége van.

Ami az ilyen, görög fül számára kissé furcsa névelős szerkezeteket illeti, ez azok közé a sajátos héber és arám nyelvi fordulatok közé tartozik, amelyek az Újszövetség görög szövegében találhatók. A héberben a megszólító módot (vocativus) névelős alanyesettel fejezik ki: pl. Mk 14:36־ban az abba ho patér szó szerint ״Isten, az Atya", magyarán ״Istenem! Atyám!" Az arámban a főnévhez toldott -a (névelő)rag fejezi ki a megszólítást; pl. Mk 5:41 a talitha kumi! Márk arámias görög ״fordítása" szerint to ko- raszion, szó szerint ״a kislány, kelj fel!", magyarán: ״Kislány...!"

 

Értelmezésbeli lehetőségek

Ha János a görög nyelvi észjárást követve írt, akkor Tamás mondata felismerésből fakadó, Jézusnak szóló felkiáltás: Jézusban végre az Urára és az Istenére ismert. Ha János az eredetileg arámul elhangzó mondatot ״szó szerint" fordította görögre, akkor is egyértelmű, hogy eredetileg megszólító módban, Jézusnak mondta, amit mondott.

Mindez alapján bizonyossággal elmondható, hogy Tamásnak a felismeréséből megállapítás, végső soron hitvallás fakadt: ״Az én Uram, és az én Istenem!" vagy egyszerűbben, Jézusnak mondva: ״Uram! Istenem!"

Az és kötőszó (kai) nem Tamás Urának és Istenének külön voltára utal, hanem a pátosz egyik kifejező eszköze mind a héberben, mind a görögben. Például Pál áldásaiban a ho theosz kai patér szó szerint ״az Isten és Atya", értelme szerint azonban ״az Atya Isten" (lásd 1Kor 15:24, 2K0r 1:3, 11:31, Gal 1:4, Ef 1:3). Ezért a magyarra fordításban az ״és" kihagyható.

 

Amit a szöveg nem mond

Tamás szavai nem értelmezhetők pusztán a döbbenet jeleként (״Uramisten!"). Nem csupán felkiáltott, hanem egyértelműen Jézushoz beszélt, neki mondta, amit mondott (autó = neki).

 

A szövegkörnyezet

Tamás a hitetlenkedésből hitvallásba váltott át, miután Jézus megjelent neki. Jézus pedig nem javította ki, hogy ő csak ״egy isten" a sok közül vagy ״kis i-vel isten" lenne.

 

A Társulat Tamás szavainak értelmezésekor az előzményekre mutat: Jézus a főpapi imában Atyját nevezte az egyedül igaz Istennek (Jn 17:3), és feltámadása után azt mondta Mária Magdolnának, hogy ״felmegyek ... az én Istenemhez", tehát Jézusnak is volt Istene: Jehova. Jézus azonban ott és akkor nem a Társulat kérdésére akart válaszólni (lehet-e Jézus Isten?).

Főpapi imájában és Máriával való rövid beszélgetésében nem a saját lényének a meghatározásával volt elfoglalva. Imájában a testté, emberré lett Fiú szólal meg: Atyját az 'egyedül igaz Istennek' és Istent 'szent Atyjának' nevezi, miközben arra készül, hogy a bűnös halandók helyett bűnhődjön. Nem csoda, hogy az örök élet Jézus megismerésétől is függ, hiszen ő 'a szent és az igaz' (vö. Csel 3:14, Róm 3:26, lKor 1:30). Máriához már az elbukottnak, sőt elraboltnak hitt, de feltámadt, élő Messiás beszél. Máriának pedig ott, abban a kétségbeesett pillanatban, könnyeitől alig látva ezekre a szavakra volt szüksége: ne kapaszkodjon bele, inkább vigyen üzenetet a tanítványainak, mert fel fog menni az Atyához, aki az övéké is, és az Istenhez, aki az övéké is. Tehát Isten nem hagyta el sem a Messiást, sem őket, hanem győzött a Messiás él, a Messiás Atyja és Istene az övéké is! Nem hiába imádkoztak ('Mi Atyánk...!'), mégiscsak 'velük van az Isten' (Immánuel). Még ez is sok volt Máriának, így nem csoda, hogy Jézus ott, akkor nem is mondott többet.

 

Tágabb bibliai összefüggések

Jézust a Biblia nemcsak theosz-nak (Istennek / istennek), hanem az Istennek (ho theosz) is nevezi. Láttuk Tamás példáját, de Jézus másik nevének, az Immánuelnek a Máté által megadott görög fordítása met'hémón ho theosz, azaz ״Velünk az Isten".

 

Helyes fordítások és értelmezések

Angolul: ״My Lord and my God!" (KJV, NKJV, RSV, NRSV, NASB, NIV, NEB, REB, NBV stb.).

Magyarul: ״Én Uram, én Istenem!" (Soós, Békés-Dalos); ״Én Uram és Istenem!" (Katolikus); ״Én Uram, és én Istenem!" (Károli, Kecskeméthy, Masznyik, Raffay, Czeglédy, Ökumenikus, Buday, Ravasz, Vida, Csia, Káldi).

 

A Társulat tanítása és a fordítás közötti összefüggés

A Társulat tagadja, hogy Jézusban az Isten, a Fiú járt volna közöttünk, és halt volna váltsághalált. Ezért Tamás szavait igyekszik úgy fordítani és értelmezni, hogy azok ne hangozzanak felismerésből fakadó hitvallásként.

 

Összefoglalás

A bibliavers szerint Tamás Jézusban az Urára és az Istenére ismert, Jézus pedig elfogadta hitvallását.