Borzaglekvár,  ahogy én készítem:

A földibodzaszemeket villával leszedem (nem kis teljesítmény, a kezet megfesti ), majd mosás után előfőzöm (minimális vízze). Az így megpuhított szemeket egy erős turmixgéppel összedarálom (ha nincs jó a húsdaráló is, az még lehet hogy könnyebb is).

Majd ujra felteszem az összezúzott szemeket főzni, ami kb. málfél óra. Sokkal tovább kelllene, hogy kemény legyen, de egy nőismerősöm megmutatta, hogy lehet bármilyen híg lekvárből akát kőkeményet, gyorsan főzni (én férfi vagyok). Theát ha kemény lekvárt akarsz, akkor 2-3 merőkanálnyi mennyiséget nagyobb tűzön felforralsz( de ezt a tartalma bánja, de sokszor nem ez a cél).



Én a fabodza magját benne hagyom, mert ilyen macerás fűzés mellett lepaszírozni (egy erős, nagyon nagy szűrőkanállal szoktam) meghagyom télre, mivel akkor több az időm. A fabodzában nem célszerű benne hagyni, mert az nagyon nagy szemek így ehetetlen, de a földibodza szemek nagyon apró, de rengeteg, ezért mindig passzírozni kell. Egyedül a feketeribizliszemeket szoktam benne hagyni, mert úgyis finom és nem zavaró.



Én mindig télen passzírozom le a borzaglekvárt (addig is jobb, ha a lekvárban marad), de melegíteni nem szabad, mert a borzag lekvár újramelegítve borzalmas szagot áraszt (a csatornaszag hozzáképest franciaparfüm). Szóval én hígra szoktam főzni, mert midig keverem más lekvárral, ami sűrűbb és aminek harmonizál hozzá az íze. Sárgabarackkal vétek összekeverni, de feketeribizlivel is csodálatos (vagy ringlószilvával). Ezeket a lekvárokat külön-külön nem igen szeretem. Keverékbe pedig fenséges lehet.