Némi rendrakás után előkerült az egyik szekrényből egy régi kés, még hagyatékból maradt ránk. A penge kb. 15 centi hosszú, agancs markolata van, és meglepően jó állapotban pihent sok-sok évet a szekrényben, gyakorlatilag csak egy kevés rozsda volt rajta, cserébe teljesen ki volt tompulva. Élezéskor nem nyúlik/kenődik, szépen megjelenik a sorja, elég jó élt sikerült rá elsőre varázsolni.

 

 

 

 

Érdekes, hogy a penge legvastagabb pontján 4 mm vastag, de ez nem a pengeháton van, hanem majdnem középtájékon, így az az alakjával együtt olyan benyomást kelt, mintha valami tőrből, bajonettből alakították volna át (remélem látszik a képeken):

 

 

 

A beszámolón túl írásom célja némi segítség kérése is: a kézvédővel vagyok gondban. Először is lötyög, tehát ide-oda mozgatható, másodszor pedig rossz irányba áll, nem az él, hanem a pengehát felé. Olyan, mintha valami hiányozna még a bakni és a kézvédő között, ráadásul a kézvédő "furata" sem stimmel, össze-vissza van alakítva. Hátha a képekről érthetőbb, amit mondani akarok:

 

 

 

Szóval a kérdés az, hogy hogyan lehet garantáltan roncsolásmentesen orvosolni a problémát? Mennyire törékeny az agancs? A baknit egy stift tartja.

Amúgy érdekes élmény egy ilyen régi kést találni (legalább 40 éves), hiszen mindig tartózkodtam az agancs markolattól, ez viszont tetszik, jó a fogása.