Na akkor egy kis san-marinoi beszámoló:

Péntek este fél tízkor indultam a párommal és a két gyermekkel az éppen esedékes,San Marinoban megrendezésre kerülő válogatott mérkőzésre.Tudni kell,hogy alapból fentartásaim vannak a GPS-el kapcsolatban,mert jobban bízok magamban,de azért indulás előtt letöltöttem biztonságképpen Olaszország és Szlovénia GPS térképét egy Nokia telefonra.Szlovéniában jött a kellemetlen meglepetés,miszerint külföldön a GPS használat Nokia készüléknél nem ingyenes,úgyhogy Ljubljanától már a tájékozódó képességem alapján próbáltuk megközelíteni a szálláshelyünket,amely a Cattolica nevezetű település volt Riminitől délre 20 km-re.Külföldi túrák során szeretek minél többet látni az adott ország látnivalóiból,ezért odafelé a tengerrel párhuzamos főútvonalakat használtuk.Így láthattuk az apály után a tenger közepén vezető főútvonal két oldalán  a rengeteg kagylógyűjtőt,majd ugyanez a partszakasz visszafelé,a dagály idején már full tele volt vízzel.Kellemes meglepetés volt,hogy ellenben kis hazánkkal nem láttunk romos házat,illetve putrit,bár az is igaz,hogy az építőipar még a taljánoknál sem heverte ki teljesen a válság nyomait.Szombat reggel értünk az első betervezett látnivalóhoz,amely az Italia in Miniatura nevezetű mini vidámpark volt,ahol egy csizma alakú területen nagyon aprólékos munkával fel van építve Olaszország összes nevezetessége az országon belüli elhelyezésnek megfelelően.A park területén található egyik vizes játéknál egy vár volt felépítve,ahol kb.egy órát lövöldöztük egymást vízágyúkkal,és mindenhol kiütéses vereséget szenvedtek a sasmadár által vezetett zöld erők!:))Estére értünk egy rövid tengerparti fürdőzés után a szállásra(ekkor már 36 órája voltam fent),ahol az interneten előre lefoglalt szállás helyett ugyanazért a pénzért,egy medencés,szaunás lehetőséget is biztosító szállást kaptunk,amely mellé még ingyenes kerékpárkölcsönzés is járt.Minden nap rengeteget bicikliztünk a több km-nyi,konditermek,úszómedencék,bárok és színes napernyők ezrei által határolt homokos tengerparton,amely valóban felejthetetlen élményt nyújtott,és mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom,hogy egyszer az életben ezt  a nyüzsgő partot látnia kell,amennyiben van rá lehetősége.Hétfőn voltunk az Oltremare nevű szórakoztató parkban egy 9 millió literes delfináriumban,ahol valóban egy világszínvonalú delfinshow-t nézhettünk meg,illetve voltunk egy ragadozómadár show-n is,ahol például az egyik sólyom a fejemre szállt és úgy készült egy közös családi kép.Este elindultunk San Marino felé,ahová egy enyhe jégesővel kísért viharon keresztül jutottunk.Itt először megnéztünk egy Ferrari múzeumot,majd lementünk a stadionhoz,amely a földrajzi fekvése alapján talán az egyik leggyönyörűbb a világon,annak ellenére,hogy egy valóban kis stadionról van szó,amely talán,ha 7000 férőhelyes.A sajtótájékoztatóra is egy,a stadion alagsorában található garázsban került sor,amelyen Vladimir Koman és Egervári Sándor válaszolt a kérdésekre,majd fél nyolckor kezdődött az edzés,amelyen a kisfiam volt a labdaszedő,és remélhetőleg egy életre szóló élménnyel gazdagodott.Itt került fel a piros-fehér-zöld Tamási zászlóra az összes válogatott játékos,illetve az Eszterházy Márton és a Bodonyi Béla aláírása is,valamint jó pár közös fénykép is készült. Hajnal 1-re értünk vissza a tengerpart közelében lévő szállásunkra,majd a másnapi  medencezés után ismét San Marino felé vettük az útirányt,bár most a déli oldalról közelítettük meg a hegyet,amelyen valóban építészeti remekműveket lehet látni,hogy milyen helyekre húzták fel a tornyokat,kastélyokat,lakóházakat.A stadiontól kb. 500 méterre végre megízlelhettük a helyi konyha remekeit is,ugyanis este 6 óra előtt nincs kiszolgálás a vendéglátó helyeken,mint azt már hétfőn kénytelenek voltunk megtapasztalni.10 pontos kaja volt(gnochi,lasagne,pizza,steak),és négy főre összesen 27,5 EUR volt a számla,amely itthon is teljesen elfogadható árfekvésnek felel meg,Egész nap szemerkélt az eső,így a stadionhoz érve is épp könnyezni kezdtek a hegyeket beborító felhők,de nekünk szerencsére a fedett lelátóra szóltak a jegyeink,amely tribünön mi voltunk az első nézők,de utánunk is talán,ha 200 hazai néző választotta aznap estére szórakozási lehetőségként a válogatottjuk mérkőzését.Egyértelmű fölényben voltak a túloldalon elhelyezkedő honfitársaink a létszámot tekintve,és valóban felemelő érzés volt,ahogy zengett a magyar himnusz,annak ellenére,hogy felénél lekeverték  a hazaiak,de a vendégtábor ennek ellenére végigénekelte a himnuszt.Elég érdekes volt,ahogy a hangszórókból már a hazai himnusz szólt,de ezalatt mi még a saját himnuszunkat énekeltük.A meccs kezdésre a mi tribününkre keveredett két nagyon jó pesti cimborám is,akiknek hála végignevettem szinte az egész mérkőzést.Ráadásul az egyikük a második félidő elején leült a Csányi mellé,de sajnos a futballvezetőnk nem volt vevő a „humorjára”!Nem is értem,hogy miért!!:)))Közvetlenül a tribün mellett parkoltam,így röpke idő alatt el tudtuk hagyni a meccs helyszínét,és fél óra alatt már a szállásunkon voltunk.Másnap bementünk még Riminibe,ahol átmehetünk a több mint 2000 éves Julius Ceasar építtetette kőhídon,valamint ahol már csillagászati összegeket kértek el a vacsoráért a közvetlen tengerparton,de legalább már elmondhatjuk,hogy itt is jártunk.Utolsó nap délelőtt útban hazafelé bemnetünk a Ravenna melletti Mirabilandia nevű,Európa egyik legnagyobb vidámparkjába,ahol életemben először ültem fel hullámvasútra,és a „ha már lúd,legyen kövér”alapon egyből kipróbáltam az ISpeed nevű lélekvesztőt,amely 2,2 másodperc alatt gyorsul fel 100 km/h órás sebességre.Volt itt még 33 emelt magas óriáskerék,kaszkadőrshow,függővasút,meg minden ami szem-szájnak ingere.Garantáltam maradandó élmény volt,mint ahogy a hazafelé út is,amelynek azt hittem soha nem lesz vége,és a hajnal fél négyes hazaérkezés után reggel már mehettem ismét dolgozni!:)