Mottó: „Heller Ági… írt 40 könyvet, például itt van Az én filozófiám története, tessék azt elolvasni, abba bele lehet kötni!” (Ungvári Tamás)
Nagyszerű cincálók
Mint tudjuk, Sziklai professzor is Lukács-maradvány. Ezért Sziklai professzor is híven elolvasta „Heller Ági nagyszerű könyvét”… aztán pedig… hogy belekötött-e? Nem kötött bele? Talán most elválik.
Eleinte úgy tűnt, Sziklai professzor teljesen elhiszi, amit Heller önmagáról állít: „Marx szükségletelméletét szétcincáló írásom után… fordultam a filozófia önvizsgálatához” (Filozófiám története 103), ezt mintha Sziklai professzor készpénznek venné. És mintha mégse, mintha a professzor is a neten csetelne. Heller Ágnes meggyes pitéje (vs. Medgyessy Pite heller-petéje) legyek Babarczy Eszter okosnői lába közé szorulva, ha nem igaz, mármint hogy Sziklai professzornak szó szerint ez a filozófiai álláspontja: „Heller, miután »szétcincálta« Marx elméletét, később már úgy látja, hogy Marx nem tisztázta, vajon a termelés vagy a munka paradigmájában gondolkodik-e. A két paradigma nem azonos, sőt összeférhetetlen. Komoly kétségek merülhetnek fel ezekkel az állításokkal kapcsolatban…”. Itt megszakítom az idézetet, főként azért, mert szeretném fölhívni a figyelmet a von Haus aus buta emberek egyik jellemző fordulatára: „komoly kétségek merültek fel”, illetve, mert egész egyszerűen fönnakadtam a „cincálás” kifejezésen. Kérem, vagy arról van szó, hogy Sziklai professzor von Archiv-Haus aus nem tudja, mit fed a „cincálni” fogalom (pedig, ahogyan Hofi mondotta annakidején: ez „lukácsige”), vagy pedig von Lehrstätte aus nem érti, mit ír Heller a hivatkozott könyv 102. és 103. oldalán, illetve leginkább arról van szó (szerintem), hogy Sziklai professzor általában, von Haus aus nem érti, miről beszél. Heller ugyanis nem azt mondja, hogy ő később vitázik Marxszal, „miután »szétcincálta« Marx elméletét”, hanem Hellernél a „cincálás” volna az „elmélet” totális cáfolata: „Marx szükségletelméletét szétcincáló írásom után… fordultam a filozófia önvizsgálatához”. Tehát nem a cincálás után kezdte „úgy látni”, hanem az „úgy látás” volt maga a „cincálás”, vagyis a „cincálás” után nem Marxszal foglalkozott már, minek, teljesen „szétcincálta az elméletét”, nem maradt belőle semmi, hanem a zseni végre „a filozófia önvizsgálatához fordult”. Már, hogy mi a „filozófia önvizsgálata”, amelyhez „fordulni” lehet? Riadt kismogyoróm legyek egy harcosan okos nő zengő rézmozsarában, ha csak halvány sejtelmem van róla! Egyébként erősen gyanítható, ezt még a „filozófuszseni” sem tudja, zseniálisan filozófiai álláspontja ugyanis így hangzik: „Arról, hogy a Marx szükségletelméletét szétcincáló írásom után miért fordultam a filozófia önvizsgálatához, még kevesebb fogalmam van, mint arról, hogy miért fordultam a mindennapi élet után a marxi szükségletelmélethez” (103).
„Heller Ági” tehát nagyszerűen forgolódik. Összevissza. Vagyis gyakorlatilag fogalma nincs, hová fordul éppen, mért fordul arra, amerre fordul… Míg az olvasó fölfordul Hellernek minden fordulatától. Mint a patkányméregtől. A spicli-patkányméregtől. Amúgy Heller itt is őszinte, önmagát adja, kertelés nélkül megvallja: fogalma nincs, mit miért csinált az ő filozófiájában. Nem tudja. Különösen, ha nem akad Férfi a közelben, aki a „nagyszerű filozófus” szájába rágja annak okos-női igazságát, így azután kénytelen azt maga magába tömni, mint torkos Babarczy a meggyes pitét. Író-olvasótalálkozón. Heller őszintén vall női vonójával filozófiailag: „még kevesebb fogalmam van, mint arról…”.
Vagyis lényegileg semmiről nincs fogalma. De ő azért szétcincálja Marxot. Szanaszét cincálja. Hát persze. Miként a toronyablakokban ugrabugráló, makogó kispetés nyulacskák is szétcincálják a kilátó tövében sétálgató hímivarú elefántot. Nem akarok folyvást magamról beszélni, így csupán metaforikusan jelzem, és szigorúan a tárgyra vonatkozóan: Marxnak akkora hímormánya van, gyerekek, elől is, hátul is, hogy annak közelében filozófus néni már csak a puszta látványtól is végleg elhülyéskedne férfivonatkozásban, nemhogy még cincálni volna ereje a roppant objektumot. Tessék elhinni: Marx doktor gigászi mángorlója nem egy fonnyadt polgári médiabögyörő, vagyishogy: aki csak tapogatja Marxot, mint liberálmatróna a viszonylag friss húst, nem jut el a filozófiai cincálásig, ez egészen biztos!
Heller Ágnes szétcincálta Marx elméletét. Ami a „nagyszerű antikommunista filozófusnál” azt jelenti, hogy Marx „kommunizmuselméletének” (illetve valaminek, amit Heller „kommunizmuselméletnek” gondol) szimplán ellenveti azokat a pudvásan polgári lózungokat, melyeket Marxék már 1848-ban akkurátusan elősoroltak, miközben persze ők valóban cafatokra cincálták a teljes „konzervatív liberális” nagyokosságot. Ez is elemi filozófiatörténeti tény; az ínyenceknek szívből ajánlom, érdemes elolvasniuk, Marxék mintha csak Heller neofita szövegeire reflektálnának például A kommunista kiáltványban.
Műfajelméleti alaptézisem szerint a cincálás nem az, amit Heller csinál (nota bene Heller semmit nem csinál „liberális” rikácsolásain kívül), hanem az a cincálás, amit Marxék tesznek például Dühring, Bauer, Proudhon és mások szövegeivel. Sőt az is cincálás, amit én végzek itt Heller írásain a magam szerény, de lenyűgöző módján.
A szövegcincálás tárgyi-kritikai műfaj, nem pedig „filozófiai vélemény” előugatása, valamiféle „saját igazság” jegyében.
Tegnap Bródy azt mondta az ATV csatornáján, hogy immár kikristályosodott benne egy egész élet alkotói bölcsessége, szó szerint idézem: „szeresd, aki az igazságot keresi, de ne higgy annak, aki azt állítja, hogy ő már megtalálta”. Ennyi. Aztán, hogy ez mennyiben különbözik a huszonéves Bródy „életbölcsességeitől” („láss, láss, ne csak nézz!”, „ne gondold, hogy tied a világ!”, „ne vágj ki minden ját!”, „a királyé nem leszek, nem leszek”)? Kb. annyiban, amennyiben Bródy harmadosztályú bölcsessége immáron (a „költő” 65 éves korára) a 80 éves Heller Ágnes negyedosztályú bölcsességéig hágott, Almási professzor Hellert méltató megfogalmazásában: „Bár mindenki az igazságot keresi, és a szövegértelmezés is a helyes (igaz) gondolati mag »lefordítására« törekszik – az igazság kvázi nem hagyja magát”.
És persze Sziklai professzor is e dacos igazsággal rukkol elő (elemzés címén), szerinte Heller szétcincálta Marxot, míg ugyanazon professzor ugyanazon mondatában tudatja: Heller nem cincálta szét Marxot; így aztán Sziklai professzor is a „véleményközlő” műszerény pöffetegek szánalmas szokványfordulatával domborít nagyot: „komoly kétségek merültek fel”.
Valóban? Komolyak a kétségeid? Amelyek fölmerültek? Jó, de mivel kapcsolatban oly komolyak a kétségeid, öreg?! Hát azzal kapcsolatban – válaszolja a komoly Sziklai professzor –, hogy Heller „úgy látja, Marx nem tisztázta, vajon a termelés vagy a munka paradigmájában gondolkodik-e. A két paradigma nem azonos, sőt összeférhetetlen”.
„Cincálnak” a Lukács-oskolában: Heller „úgy látja”. És már csak ezért is pofon járna, öreg, nem pedig félmilliárd az államtól nagyszerű cincálásra! Apropó. Radnóti professzor is cincál a Népszabadságban: „Heller Ágnesnek nincs szüksége arra, hogy korára és érdemeire hivatkozzam. Bár azok sem tévednek, akiknek visszatetsző a tollnokok lovagiatlansága. S azok sem, akiknek feltűnik a mákvirágok végtelen magabízó, öntelten műveletlen, bizalmaskodó bunkósága, ahogyan életművéről nyilatkoznak”. Világos az okfejtés! Hadd tegyem hozzá: ahogyan én itt Heller és Sziklai professzor szövegeiről nyilatkozom, lehet „végtelen magabízó, öntelten műveletlen bunkóság”, készséggel elfogadom, ám a tegezés nem „bizalmaskodás” részemről! Hanem intellektuális csendőrpertu. Nem tűrném, ha ezek az emberek visszategeznének! Miért? Mert például Sziklai professzor sem ért egyet azzal, ahogyan Heller „látja” „Marx elméletét”, illetve a cinca farkincája se tudja igazából, hogy egyetért-e, vagy sem, mindenesetre „komoly kétségei merültek fel”.
Hogy milyen alapon? Ezt tetszenek tőlem kérdezni?
Na ja. Kérdezni én is tudok. Minek alapján „merültek fel komoly kétségek” a komoly gondolkodóban? Hogy Heller cinca-szövegét összevetette Marx írásaival? Hát nem! Meg sem fordult a fejében. Azt történik ugyanis, hogy amikor valamely Lukács-maradvány (momentán Sziklai professzor) filozófiailag analizál, nem a másik Lukács-maradvány (Heller) tárgyi szövegét szembesíti Marx tárgyi szövegével, hanem a másik Lukács-maradvány (Heller) fiktív szövegét szembesíti egy harmadik Lukács-maradvány (Márkus) harcos álláspontjával. Innen a „komoly kétség”: hogy a harmadik Lukács-maradvány homlokegyenest az ellenkezőjét állítja a másik Lukács-maradvány „saját igazságának”; én pedig Heller Ágnes reneszánsz lábai között legyek Babarczy túrós petéje, ha ez nem igaz! Persze vannak dokumentumok is a nagy Lukács-cincárok (Heller, Sziklai, Márkus) kollektív Marx-cincálásáról, illetve öncincálásáról, s hogy melyik a domináns?, ez sem tudható pontosan, maguknak a cincároknak sincs fogalmuk róla, egy, ami biztos: legközelebb szó szerint idézem a grandiózusan Neofita Cincálást. Hátha kiderül végre valami a von Bürgerhaus aus bölcselet javára is.
Egyelőre csak elcsodálkozom von Topic aus: vajon miért cincálnak erőnek erejével azok, akik nem tudnak cincálni?! Miért nem inkább cuncikálnak cincálás helyett? Merthogy én egy antinő vagyok? Olyan „hájas-izzadt randa pasas”, akinek a „lényege női”? Aki a „nála okosabb nőket” „alázza”? Olyan „randa pasas”, aki még azt is tudja, ráadásul nem csak tudja, de oda is „furkálja” a nála „okosabb nők” orra alá, hogy a „lelki közeg” nem intellektuális közeg? Hanem, mondjuk, pszichés, vagy mentálhigiénés közeg, ha már mindenképp idegen szavakkal akarunk kecsegni a neten (vesd össze), okos női mivoltunk „hamis tükrében” tetszelegve? Férficincálás közben? Illetve antinő-cincálás közben? Nota bene:
Doppelstangel válasz | 2011.06.21 13:49:31 © (21596)
Na, mondom, hogy antinő vagy. Gyönyörűen levezetted antinői mivoltodat.
Előzmény: Gyurica úr (21591)
Így persze már közel a helyére került a guglicunci (mint olyan), kb. ennyire van kalibrálva csetelésileg. Ekkorában kezdte annakidején, ám, mint tudjuk, nem a méret számít! Persze az „antinő” fogalmával még mindig vannak problémái, míg az „intellektuális”, „virtuális”, „alázás”, „gyalázás” szavakat már nem keveri, mivelhogy ezek a szavak ügyesen kikerültek a szövegéből. Mert, ha még mindig benne volnának, nyilván keverné őket, mint femino-turmixgép az aszkézist az ataraxiával.
Guglicunci akkor lesz teljesen a helyén, ha a hozzászólása, méretében, végképp a szerző intellektuális nívójára redukálódik, így:
Doppelstangel válasz | 2011.06.21 13:49:31 © (21596)
Na, mondom.
Előzmény: Gyurica úr (21591)
Ennyi. Ez lesz a méltón nőguglizó Ratio Reducationis.
Na most, akár így, akár úgy, a kérdés univerzális: vajon miért cincálgatnak ezek az emberek? Miért nem inkább cuncikálnak? Nincsen cuncikájuk? Ha nincs, miért nem kérnek kölcsön? Heller például talált egyet, s ha nem is mindjárt originális cuncikát, ámde nem is egy akármit: a Liberalizmus logóját kapta marokra. Illetve a lógóját. Lógó logóját? Nem tudni pontosan, mert nem látszik a cincakönyvtől sajnos, csak a kiváltságosok tekinthetik meg a Lényeg mögötti lényeget. Amelyet viszont már nyugodtan meg lehetett volna cincálni! Ha másként nem, manuálisan, mintegy kecsketőgyi fogással.
Doppelstangel válasz | 2011.06.20 21:51:13 © (21588)
Gyurica… Virtuális nő.
Előzmény: Gyurica úr (21586)
Heller nem virtuális nő. Ő valóságosan cuncikálta meg a logót, a virtuális lógót. Illetve a potenciálisan nem lógót. Ami nem baj, mert mondom, az a döntő kérdés: ha már egyszer ott volt, miért éppen Marx doktort cincálta szét? Ahol viszont – láthatóan nem volt „ott”. Mert akkor éppen nem akadt senki, aki a filozófust cuncikálta volna meg férfivonatkozásban? Úgy tűnik, nem akadt. Így azután nekiesett Marxnak, mint Babarczy a pitének? A nálam sokkal, de sokkal okosabb nők valóságos cuncikáján leljem virtuális boldogságomat, ha értem. Ám azért megpróbálok a végére járni a dolognak, hátha egyszer mégiscsak én leszek itt az egyetlen férfi.
