Nem lehet megszokni igazán az ilyen helyzeteket.Először legszivesebben az ajtóból fordultam volna vissza, de anyám nem  hagyott, azt mondta ezt muszáj néha.azóta is sokszor kellett szembesülni  ilyennel. A mai napig is az ismerős doktornőnél is nagyon kellemetlen amikor le kell venni a bugyimat. Úgy rugdosnak el rákszűrésre is. Két három évente csak rászánom magamat, hogy levegyenek cytológiát. El szeretnék süllyedni amikor vizsgálnak. A kórházakban meg vadidegen legtöbbször férfi erőskezű orvosok néznek meg,fájdalmas amikor vizsgálnak, szinte görcsöt kapok. Nem lehet válogatni hogy inkább doktornőhöz mennék.

Elöbb elmegyek a fogászatra mint a nőgyógyászatra, pedig oda is nagy bátorság kell. A kórházban engem is mutogattak orvostanhallgatóknak. Most az utóbbi két évben sokat vagyok kórházban, azelött nem voltam, csak gyerekkoromban mandulaműtéten. A  kórházban sokszor nem a beteg embert nézik, csak egy szám, vagy egy darab fa  a kezük alatt.