Sziasztok!
Hónapok óta olvaslak benneteket, sok erőt adtatok, mivel én is sarcoidosis-os vagyok.
Idén januárban diagnosztizálták, egy héttel azután, hogy meghalt anyukám. Sima tüdőszűrésen voltunk a párommal és mindkettőnket visszahívtak, levélben, amit pénteken kaptunk meg. A hétvégémet nem ecsetelem, kb. el tudjátok képzelni, hogy mik fordultak meg a fejemben... tüdőrák ... valójában más nem is ... :(
Keddre hívtak minket vissza, de a párom hétfőn délben kiküldetésre utazott északra, így hétfőn nyitáskor ott toporogtunk a rendelő előtt és kikönyörögtem, hogy nézzenek meg minket. A párom került sorra először, nála bronchitis volt, erre kapott antibiotikumot. Nekem azt mondta a doktornő, hogy nyirokcsomó megnagyobbodások vannak a tüdőkapumban - meg is mutatta a gépen őket - és jóindulatúnak látszanak, de kér időpontot CT-re. Ekkor kicsit megnyugodtam. Felraktam a páromat a gépre, hazamentem és elkezdtem agyalni. Ha jóindulatú és csak nycs megnagyobbodás, akkor minek is a CT? Hisztérikus hangulatban hívtam a doktornőt, hogy szeretnék beszélni vele. Nagyon rendes volt, fogadott másnap délben. Ekkor elmondott pár dolgot a sarcoidosis-ról, megmutatta a régebbi felvételeimet, ahol még nyoma sem volt a dolognak, így már én is láttam a különbséget. Ismét megnyugodtam kicsit, amikor mindegy odavetette, hogy azért ha hazajön a párom külföldről őt is meg akarja nézetni CT-vel, mert a bronchitis mellett látott egy foltot is a tüdején, de nem akarta idegesíteni a repülőút előtt. Na ekkor az asszisztens odakísért a székhez, kaptam egy pohár vizet, legyezgettek kicsit.
Nem ecsetelem a 3 hetet, míg a CT-re vártam... A páromról a kontroll röntgenen kiderült, hogy a folt egy tüdőgyulladásból maradt vissza.
Nekem a CT egyértelműen kimondta a sarcoidosist, így nem is siettem vissza a doktornőhöz, csak kb. 1 hét múlva. Ekkor a kezembe nyomott egy kórházi beutalót, hogy további kivizsgálásra feküdjek be. Tessék? Keresni kezdtem ismerős tüdőgyógyászt - anno egészségügyis voltam -, aki pár nap múlva fogadott. Megnézte a papírjaimat, a CD-n a CT felvételt és közölte, hogy EKG, vérvétel, légzésfunkció, bronchoscopia, mediastinoscopia a menetrend. A légzésfunkcióig rendben van részemről a dolog, de tovább ne menjünk már ha nem muszáj. Erre kedvesen közölte, hogy azért ne nyugodjak meg nagyon a CT eredménye miatt, mert látott ő már olyat, hogy valakinek sarcoidosist mutatott a CT és pár év múlva a nyirokrák elzárta a légutait. Ekkor voltam ennél az orvosnál utoljára.És ekkor kezdődött a szorongásom is.
Pár nap múlva találtam egy másik orvost, aki igazán nagyon emberséges volt. Nem az kell nekem, hogy pátyolgassák a lelkemet, de feleslegesen ne ijesztgessenek. Ez a doki végülis megcsinálta a bronchoscopiát. A legtöbben tudjátok, hogy milyen "élmény"... Az EKG-m negatív, a vérvételem szintén, a légzésfunkcióm tökéletes, a bronchoscopia nem igazolta a sarcoidosist de rákos sejteket sem talált és TBC-s sem vagyok. A dokival megbeszéltük, hogy nem forszírozzuk a mediastinoscopiat, várunk kicsit. Május végén voltam kontroll röntgenen, július elején megyek kontroll CT-re.
A kontroll röntgen előtt nagyon féltem.
A folyosón vártam az "ítéletemet", amikor kinézett a doki az ajtón, a kezemben nyomta a papírt - be volt öltözve már egy másik szerencsétlen páciens bronchoscopiájához - azzal a megjegyzéssel, hogy ő ezt már ki se emelné a tüdőszűrésen, ilyet rengeteget látnak. Az is van írva a papírra, hogy jelentősebb lymphodenomegalia nem látható. Komolyan mondom, hogy elsírtam magam. Most még van 3 hetem a CT-ig, ha azon is ugyanez fog látszani, akkor ... nem is tudom ... akkor majd ki merem mondani ...
Mindenesetre az első doki olyannyira tönkrevágott, hogy jelen pillanatban pszichológushoz járok, depresszió elleni gyógyszert szedek, nyugtatóval élek és minden problémában halálos betegséget látok. Iszonyat halálfélelmem van. Alig merek kimozdulni itthonról. Van egy enyhe garatgyulladásom. Erről többnyire meg vagyok győződve, hogy gégerák. Vannak lipómák - a háziorvosom szerint lipómák - a hátamon - sok éve már - és egy éve a hasamon is megjelentek. Ezekről időnként meg vagyok győződve, hogy valami más komoly, halálos betegség tünetei. Igen, kézenfekvő lenne, hogy menjek vizsgáltassam ki, de iszonyatosan félek. A nőgyógyászati eredményemért is izzadva, remegve mentem be. Korábban ilyesmiről szó sem volt ...
Bocsánat, hogy hosszú lett a bemutatkozásom. Sajnálom, hogy így ismeretlenül rabolom az időtöket.
