Az Old High German (Althochdeutsch) egyik legrégibb összefüggő nyelvemléke az óalemann dialektusban íródott Sank Galleni Miatyánk, amelynek lejegyzési idejét 770 és 800 közé teszik:

 

Fater unseer, thu pist in himile,
wihi namun dinan,
qhueme rihhi diⁱn,
werde willo diⁱn,
so in himile sosa in erdu.
prooth unseer emezzihic kip uns hiutu,
oblaz uns sculdi unsero,
so wir oblazem uns skuldikem,
enti ni unsih firleiti in khorunka,
uzzer losi unsih fona ubile.

 

Érdekes, hogy kb. kétszáz évvel későbbről, Laebo (kb. 950-1022) tollából  van egy másik óalemann Miatyánk-fordításunk, ami meglehetően eltér az előbbi verziótól:

 

Fater unser dû in himile bist

Dîn namo werde geheîligot

Dîn rîche chome

Dîn willo gescéhe in erdo also in himile

Unser tágelicha brôt kib uns hiûto

Unde únsere sculde belâz uns

also ouh wir belazen unseren sculdigen

Unde in chorunga neléîtest dû únsih

Nube lôse unsih fóne ubele