Most már összeszedtem magam :) Mátra-trail után, megint összejött egy szenvedős futás.

Lassabban kezdtem, mint bármikor, óvatos is voltam, de jelen állapotomhoz még ez is sok, a lakásfelújítás miatt elmaradt futások keményen megbosszulták magukat. Prédikálószékig Speróval mentem, Dobogókőnél csatlakozott Zenyik Robi, Dömös felé pedig Pepét értük be. Minden szép és jó volt. Vadálló-köveknél lemaradtam a többiektől, a tavalyi túl erős mászásból okulva. Lefelé még örültem is, hogy nem csaptam szét magam, hisz csak most kezdődik a verseny java. Visegrádig beérve nem esett jól a fülledtség.

Először a fellegvár felé kapaszkodva éreztem, hogy baj lesz. Elment az erő, a gyomrom meg vacakolt. A várnál elfelejtettem a kútnál frissíteni, mire eszembe jutott, már nem mentem vissza.

Az igazi bajok a Vízverés nyergénél kezdődtek. A tetőn annyira szédülni kezdtem, hogy le kellett feküdnöm a földre. A kisrigóig gyakran síkon sem tudtam futni a gyomrom kavargott. Kerekes Csabi adott gyömbért. Brutál íze van, de a hányinger elmulasztotta, köszönet érte! Enni nem tudtam, így értem vissza Szentlászlóra.

25 kili nem sok, de nem tudtam elképzelni, hogy így bevonszoljam magam. Rázott a hideg, szédültem, a kaja gondolatától is rosszul voltam. Egy leves után elfeküdtem agonizálni a padon. Bobekék betakartak, hoztak egy kávét. Fél órája fetrenghettem, mikor bejött Lőw Andris. Úgy éreztem, ha legalább egy darabig társaságban tudok menni, akkor már csak bemegyek a célba. A remegés nagyjából eddigre elmúlt, a vérnyomásom is magasabb lett a kávétól. Nagyon óvatosan mentünk, csak a Kevély-nyeregnél maradtam le végleg. PBJ határában teljesen explicitté vált a túra, először bokorlátogatás, aztán ásítottam volna színeset is, ha lett volna bennem valami. Kicsit eröltettem a kaját az utolsó ponton, de kár volt érte. Végül sötétedésre betalicskáztam magam a célba 12:44-el. 

Másnap valahogy nem volt kedvem vakolni, inkább aludtam meg ettem :)