Első (remélem nem utolsó) T100-om.

Évekkel ezelőtt gyalogosként nyomtam pár klasszikus százas túrát, de futóként a Tortúra volt eddig a leghosszabb. A 65km feletti tartomány teljesen ismeretlen volt számomra, hogy fog reagálni a szervezetem. Megborulok, feladom, vagy sikerül. Mivel havonta 150-200 km-t tudok futni, ezért vérmes reményeket nem tápláltam. A Tortúrát 9 óra alatt tettem meg, ez kb. másfélszer annyi, akkor 13 óra valamennyivel kiegyeznék.  Pont pénteken sikerült Oli jóvoltából egy terheléses tesztet elvégezni, ahol belőttük a kb. pulzustartományokat. Mivel nem szoktam futópadon edzeni, reggelre teljesen ledöbbentem, hogy a vádliim be voltak durranva. Ráadásul a jeladó övet is otthon felejtettem, így no kontroll.... Az elejét igyekeztem nem el futni, tavaly az 50st csináltam, tudtam mire számítsak. TV Judittal kerülgettük egymást, aztán Klastromtól együtt mentünk. Dobogókőre nagyon hanmar felértünk, 3.30, hú mondom ez 6 perces ezreket jelent. Dömösig se kellett félni nagyon, de a Vadálló kövektől nagyon tartottam. Itt se a szinttel volt a gondom, hanem a rengeteg gyalogos miatt nehezen ment a koncentrálás. Judit itt ment el tőlem, nagyon keményen nyomta. Prédikálószékre teljesen kiütve érkeztem, aztán alig pörögtem fel. PSZL-re a feladás gondolatával csekkoltam, bár az időm fél órával jobb volt mint tavaly. A szurkolás nagyon jól esett. Ettem levest, aztán motyogtam valamit Csanyának a feladásról, mire azt mondta, kidobat a pontőrökkel, hanem megyek tovább... Hát mentem. A faluban pont akkor jött be Németh Csabi a plusz hurokról, pacsiztunk egyet, aztán gyűrtem a patakmedret. Egyszer - kb. 10 éve  - jártam erre montival, akkor láttam benne pisztrángokat is, most nem. Ez volt a legszebb rész az egészben. Viszont a Visegrádon érzékelhető autó/motor/ember tömeg nagyon kiakasztott, ez meg a legrosszabb rész volt. Athoszék egy szuper döglőhelyet rittyentettek a guberált cuccokból, persze, hogy kipróbáltam, szerencsére nem lettem bolhás. Az utána jövő szakasz Pap-rétig elég horror volt, ezt nem ismertem, hasznos dolog a bejárás..Végül 9.30 lett PSZL, ahol már jóval kevesebben, de azért még mindig szurkoltak. Millers és Csanya jóvoltából ittam sört, nagyon jó volt. Itt már biztos voltam abban, hogy meg tudom csinálni. Zöld+ nél én is kavartam, így a spontán kialakult pár fős bolyhoz csapódtam. Csikóváralján még elég jól voltam, Csobánkán, a műúton még elég jól tudtam futni. Lassan ránk sötédett, a 12 őra menet a Kevély-nyergen ért. Aztán már csak a küzdés, a kemény földút szétverte a lábam, PBJ előtt a kövek nyirtak ki, itt már csak botladoztam. Furcsa mód felfelé sokkal jobban ment, kb. olyan gyorsan gyalogoltam felfele, mint lefele futottam... Izomzatilag szétestem teljesen.  Mégis azt hittem a Csúcshegyi nyeregtől be birok futni. El is kezdtem kocogni, és eétévesztettem a Szirt utcáról a letérőt. Mentem-mentem, aztán már majdnem Solymáron jártam, mire leesett gond van. Találkoztam egy részeg sráccal, nagy nehezen elmagyarázta, hol a suli. sikerült 25 percet ráhúzni.  Célban taps, póló, sok kaja, sör. Nagyon jó verseny volt, köszönöm mindenkinek ezt az élményt. Jövőre megint megyek, az biztos.

Tanulságok leszűrése: többet kell futni, idén csak háromszor futottam 3 órásnál hosszabat, azt is versenyen. Talán nem kéne 3 kg-s zsákkal menni, 1,5-ös Camelbak, csomó kaja, esőkabát, ragtapasz, zokni, telefon stb. Tapasztalatnak nagyon jó votl.

Gratula minden teljesítőnek!