A Biblia sehol sem tanít különálló személyekről az Istenségben. Továbbá nem találjuk sehol a Bibliában a szent3ság szót, ahol hármas számot úgy találjuk, mint amely határozottan kapcsolatban van Istennel, az I Ján 5:7 bizonytalan értelmezésű verse. Még ha ez a vers Isten mennyei kinyilatkoztatásait írná is le, a végkövetkeztetése akkor is az, hogy „ez a három egy”.
          Az Újszövetség tanít Jézus Krisztus kettős természetéről, ( emberi és isteni természetéről, a testről és a Lélekről, Fiúról és Atyáról )  és ez ad kulcsot az istenség megértéséhez. Ha egyszer kijelentést kapunk arról, kicsoda Jézus valójában - névlegesen az Ószövetség testet öltött Istene - a Biblia minden verse helyes megvilágításba kerül.
          Érdekes megjegyezni két dolgot azon Biblia versekkel kapcsolatban, melyeket a szentháromság-hívők az Istenségben lévő személyek többeségéről szóló tanításukhoz. Először is ezek a versek valójában az egyetlenség nyomós bizonyítékai. Ilyen például a Máté 28:18-19, a Ján 1:1-14, a 14:16-18, az I Ján 2:33 és 5:7. Másodszor ezek közül a legtöbb vers, ha a szent3ság-tan alapján magyarázzuk, tulajdonképpen nem háromság tanításához vezet, hanem ariánizmushoz, binitarianizmushoz, vagy triteizmushoz. Például sokan használják Krisztus imáját annak alátámasztására, hogy az Atya különálló személy a Fiútól. Ha úgy értelmezzük, hogy a Fiú, mint Isten (az Istenség egyik személye) imádkozott, akkor ez alárendeltséget jelent, azaz a „Fiúisten” alárendeltségét azt Atyaistennek. Ez a magyarázat ellene mond a szent3ság tanának, amely szerint a Fiú egyenlő az Atyával, így pedig az ariánizmus egy formájához vezet. Másfelől azonban, ha a Fiú emberi mivoltában imádkozott, akkor ez a magyarázat az egyetlenség hitet támasztja alá, nem pedig a szent3ság tanát. Ugyanez az érv dönti le mindazon szent3ság alapú érvelést, mely olyan Biblia verseket citál, ahol az Atya nagyobbnak van kijelentve a Fiúnál, nem tulajdonít minden hatalmat a Fiúnak, és nem állítja mindent tudónak.
          Hasonlóképpen a szent3ság-tan érvei, melyek szerint a feljegyzett beszélgetések, a szeretetközösség és ismeret átadás személyeket jelez az Istenségben, téves tanokhoz vezetnek. Tanításuk három egymástól különálló intelligenciát, akaratot és személyiséget tulajdonít az Istenségnek. Így a triteizmus ( három Istenben való hit) téves mezejére jutnak - olyan tanhoz, melyet a szent3ság hit nem vall. Hasonló módon ha úgy érvelnek, hogy István vértanú Isten két szó szerinti testet öltött alakját látta, nem kerülhetik el a többisten-hit fogalmát.
          Mivel a legtöbb Igevers, melyet a szent3mság-tan alátámasztására idéznek kettőről, és nem háromról beszél az Istennel kapcsolatosan, ezért magyarázatuk inkább a binitarianizmusról támasztja alá (csupán két személyben való hitet), vagy legalábbis a Szent Szellem alárendeltségét az Atyának és a Fiúnak. Ám mindezen tanok ellentmondanak az ortodox Szentháromság-hit dogmájának.
          A legtöbb, úgynevezett szent3ság-tant alátámasztó Igeverset az egyetlenség-hit álláspontja szerint kell magyaráznunk, máskülönben olyan tanokhoz vezet értelmezésünk, melyeket maga a szent3mság-tan sem vall. Ugyanakkor az egyetlenség-hit nézőpontjából világos magyarázatot kapunk rájuk, mely összhangban áll az egész Bibliával. Magába foglalja az Ószövetség szigorú monoteizmusát és megtartja a keresztény hitet Isten Fiában, aki meghalt, hogy megváltást szerezzen nekünk, és a tanításban a Szent Szellemről, Aki megvalósítja ezt az üdvösséget a mi életünkben.

Az ember által alkotott szent3ság-tan nélkül is megerősíthetjük Jézus istenségét, Krisztus emberi voltát, szűztől való születését, halálát, eltemettetését és feltámadását, kiengesztelő áldozatát, a hit által való megigazulást, a Biblia kizárólagos tekintélyét, és minden egyéb tanítást, amelyek az igazi kereszténység alapját képezik. Mi kiemeljük ezeket a tanításokat, amikor következetesen ragaszkodunk a bibliai üzenethez, mely szerint Jézus az egyetlen Isten testi kinyilatkoztatása. Az egyetlenség-hithez való ragaszkodás nem jelenti Isten testi kinyilatkoztatásának, mint Fiúnak a tagadását, vagy annak tagadását, hogy Isten betölti az Atya és a Szent Szellem szerepét. Másfelől a szent3ság tana levon az olyan fontos bibliai témák jelentőségéből, mint Isten egyetlensége és Jézus Krisztus abszolút istensége. Ezért a keresztényeknek be kellene szüntetni a szent3ság-tan kifejezéseinek hangsúlyozásához. A legtöbb Biblia-hívő nem kifejezetten szent3ság-tan szerint gondolkodik, így az elfordulás nem lenne nagyon nehéz, legalábbis egyéni szinten.

Másrészről az egyetlenség-hithez való következetes ragaszkodás sokféle áldást eredményez. Oda helyezi a hangsúlyt, ahol annak lennie kell - a biblikus kifejezésmódra, gondolkodásmódra, és témákra. Olyan alapra helyezi a kereszténységet, amely valódi öröksége a judaizmusnak és az igazán monoteista hitnek. Emlékeztet minket arra, hogy Isten a mi Atyának és Teremtőnk olyannyira szeretett minket, hogy testi öltött és eljött, mint a mi Megváltónk. Arra emlékezetet, hogy ugyanezt a Teremtőt és Megváltót befogadhatjuk a szívünkbe az Ő saját Szelleme által. Az egyetlenség-hit felmagasztalja Jézus Krisztust, felemeli az Ő nevét, felismeri ki Ő valójában és elismeri teljes istenségét. Jézusnak és az Ő nevének a felemelése a prédikációban és az imádatban az Ő erejének hatalmas megnyilvánulását eredményezi, áldásokban, szabadulásokban, megválaszolt imádságokban, csodákban, gyógyulásokban és az üdvösségben. Csodálatos dolgok történnek, ha valaki Jézus istenségének, Jézus nevének és Isten egyetlenségének alapján prédikál.

A modalista monarchianizmus : Istenben nincs szám szerinti megosztás, hanem csak neveket és módozatokat különböztethetünk meg. A Fiú kifejezés a megtestesülésre utal. Ez azt jelenti, hogy a Fiú nem örökkévaló természetű, hanem Isten cselekvésének egyik módja, azon cselekvésének, melyet kifejezetten az emberiség üdvösség érdekében vitt végbe. Nem beszélhetünk a Fiú pre-egzisztenciájáról, de beszélhetünk Krisztus pre-egzisztenciájáról, mivel Krisztus Szelleme Isten Maga. A Logos láthatóan mint Isten cselekvése, szerepel. Jézus ezért az Ige, azaz a testben megjelent Atya cselekvő módja. A Szent Szellem éppoly kevéssé különválasztható személy, mint a Logos. A Szent Szellem kifejezés azt írja le, micsoda az Isten, és utal Isten hatalmára és tevékenységére a világban. Tehát mind a Logos, mind a Szent Szellem Magára Istenre vonatkozik, azaz cselekvésének különböző módozataira. A modalista monarchianizmus szándéka az, hogy megerősítse az Ószövetség szerinti felfogást az egyetlen, oszthatatlan Istenről, Aki kinyilatkoztatta Magát, valamint az Ő hatalmát sokféle módon. Továbbá Jézust Krisztust úgy azonosítják, mint ezt az egyetlen Istent, Aki kinyilatkoztatta Magát a megtestesülésben, emberi testben. Az Atya, a Fiú, és a Szent Lélek az egyetlen Isten kinyilatkoztatásai, személyek megkülönböztetése nélkül. Az egyetlen Isten teljességgel kifejeződik Jézus Krisztus személyében.