Tettünk egy nem mindennapi túrát a kalimantani Kayan-Mentarang Nemzeti Parkban.

Röviden, a Borneó partján fekvő Tanjung Selorból felhajóztunk a Kayan, a Pujungan és a Bahau 
folyókon a legutolsó elérhető faluig, Long Tuáig, ami önmagában is 4 napig tartott, és egyre 
kisebb csónakokban lehetett csak haladni. Sokan nem jártak arra előttünk, az egyik utolsó 
falu, Apau Ping vezetőjének régóta vezetett vendégkönyvében mi voltunk a 28-as sorszámúak...

Long Tuától egy 6 napos őserdei túrával, 2 helyi vezető segítségével jutottunk el a 
következő indonéz faluig, Long Layuig, ahonnan még 2 átszállással, kis Cessnával és 3 nap 
alatt sikerült újra visszajutni a partvidékre. Az 1 órányi háborítatlan esőerdő feletti 
repülés maga is legalább annyira lenyűgöző volt, mint a csónakút felfelé. A túrán vezetőink 
gondoskodtak a táborhelyek összerakásáról és az élelem megszerzéséről, ami hol csak egy 
béka, hol pedig vaddisznó volt - de a forró kávé a legnehezebb körülmények között is mindig 
megvolt. Ezt a hosszú túrát sem járták még túl sokan, ismereteink szerint 2 amerikai MAF 
pilóta még 2009-ben és egy német pár ez év elején.

Előzetes várakozásainkkal ellentétben sok vadállatot sikerült megpillantanunk, köztük egy 
borneói medvét. A 6 nap alatt gyakorlatilag végig kísérték utunkat a játékos gibboncsapatok, 
a tekintélyes szarvascsőrű madarak, a kutyányi méretű denevérek, a vaddisznók és az 
elmaradhatatlan piócák. De láttunk még vad ökröket (banteng), szarvasokat, kígyókat, a 
folyóknál sasokat, majmokat, jégmadarakat, és még ki tudja hány egyéb, számunkra ismeretlen 
állatot.

Levezetésként 4 napot pihentünk a teknősöktől hemzsegő Derawan szigetén.
Minden tekintetben életreszóló élmény volt! Akit bővebben érdekel az utunk, itt találja a 
blogunkat - néhány képpel: http://brunner-borneo.blogspot.com 

És köszönet ezen fórum megnyitójának, Lászlónak, akinek az írásai és honlapja jókora 
ösztönzőt jelentettek ehhez a túrához.