sziasztok, tegnap nem írtam, mert nem akartam untatni a népet, úgysem változott szinte semmi. És épp ez az ami zavar. Ugye én a műtét napján hazajöttem, így nincsenek szobatársak, hogy össze tudjam hasonlítani az állapotomat máséval. Hogy normális-e, hogy még mindig fekvéssel telik a napom. Csak akkor állok fel, ha szükséges (wc,cigi, fürdés), és akkor is csak kis időre nagyon. Egyrészt mert fáj, másrészt mert nagyon gyenge vagyok. A fájdalom főleg reggel és este erős, akkor úgy hasogat, ég...stb hogy még nyögni sincs enerdzsim, csak próbálom befejezni, amit épp teszek, hogy gyorsan visszafeküdhessek. Mert csak úgy jó. Reggel nyílván a hirtelen belezúduló sok vér, este meg a fáradtság az ok. Éjjel meg nagyon rosszul alszom, mert nem az ágyamban vagyok, mert az az emeleten lenne, és meredek a lépcső, hanem egy fél méter magas felfújható vendégágyon. Amin úgy beáll a hátam és derekam éjjel, hogy alig tudok mozdulni. Nappal szundítok egy órácskát még, de nyílván nem elég. Meg hőemelkedésem is van még műtét előtti naptól. Nyílván a napi 3 algopyrin sem erősít........... Ma elsétáltam kívételesen a kert egy részéig (totyogtam), majd vissza és totál kimerültem. Normális az ilyen lassú "javulás"? Mert alig észlelhető valami, vagy csak én nem érzékelem? Ti mikor kaptatok erőre és kezdtetek akkor is fent lenni, amikor nem volt muszáj? Meddig voltak ilyen kegyetlen fájások állásnál-ülésnél? És még valami: naponta cserélek kötést és van benne néhol genny, okés ez?

Amúgy most kezdtem bele a 6. napba (csütürtökön varratszedés), mert délben műtöttek onnan számítom. És bár vannak kételyeim, amiket fent leírtam, mégis jó betegnek írnak le, nem szoktam elkeseredni, észreveszem a szépet és sok jót, ami körbevesz vagy amivel vesznek. Nem rontom a légkört itthon, a szurit is szó nélkül tolom be.  

aszongyátok, hogy vegyek szoros-gumis bugyit? én pizsamagatyákban totyogok egyenlőre, bugyit tök nem használok még. Csak nyomna. Kéne?

na üdv, kedves sérvtársak!