Azért lássunk meg minden rosszban azt a kis jót is...ez legalább műtéttel véglegesen gyógyítható.

 

Őszintén sajnálom, hogy így alakult, hogy úgy néz ki a másik oldalt is kialakulóban van a sérved...de..ez túlélhető, műtéttel 100%-osan helyrehozható, és ez a legfontosabb. Szavaidból úgy veszem ki, a másik oldali sérv kialakulása még nem teljesen biztos, így marad a reménykedés, közben pedig a műtét kiheverése, felépülés.

 

Én amikor először próbáltam meg felkelni a műtétem után azt mondtam magamba:

aztak*rva, azt hittem azé' ennyire nem fog fájnyi...basszus...!

Első lépésem után rettenetesen visszasírtam a műtét előtti időszakot - nekem fájdalmaim abszlolúlt nem voltak műtét előtt - mondom ezt nem hiszem el, bejövök szaladva, kimegyek ilyen "bénán", és még elvileg ugye most a doktor rendbe szedett, vagy mi van...hát nem úgy tűnik...:D

Innestől a célom az volt - tisztába voltam fájdalmaimmal, mikor, hol, mennyire szúr, mikor fáj jobban, vagy kevésbé, mert ugye műtét előtt el sem tudjuk képzelni milyen fájdalmaink lesznek... -  hogy ne morogjak meg kinlódjak itt magamban, mert ettől nem lesz jobb...meg kell gyógyúlni, most ez a feladat..mert én újra szaladni szeretnék...

 

..bő 3hónaposan én elmondhatom teljesen olyannak érzem magam, mint műtét előtt...egy nagy különbséggel: nincs sérvem.

 

Ha meg sokunknak itt sikerült, Neked is fog. És bár elhiszem, hogy elkeserítettek műtét előtt, de ha egyszer sikerül, kétszer is..de legalább van lehetőség a gyógyulásra...:-)

 

Két hét múlva már szinte fájdalom mentesen fogsz sétálni, hidd el nekem!!! Napról napra jobb lesz, és ez ad majd nagyon nagy erőt!! Látod és érzed majd Magadon a fejlődést, a gyógyulást!!