Kedves picidio nagyon jól estek a szavaid!!!!!!!!!!!! tudod, ami igazán nehéz az a lélekben erősnek lenni. Nem voltam erre felkészülve sajna, nem tudtam, hogy ez ilyen komoly egy dolog. Tegnap bizony el voltam keseredve, hogy w.z.e ez milyen lassú, meg durva, meg randa, meg fájdalmas, meg 2 hétig így itthon, meg utána is még lassú javulás... ráadásul a műtét előtt vették észre, hogy a másik oldalon is alakul már a sérv :((((((( szóval most lelkileg az elkeseredés és az elfogadás között vagyok valahol félúton. de ez tán normális pszichés út. köszi bátorító szavaidat!