Szia similis!

Tudod azt szeretem mikor fogalma nincs egy embernek, hogy mi bajod van, mert minden gerincbetegség más és más, akkor jönnek papolni, hogy én írányítom a testem. hiába írányítom, ha a testem meg nem azt csinálja. A másik meg az, mikor azt mondja, hogy azt hittem nem bírok felkelni, jó neki, hogy csak hitte.

Az a különbség kettőnk között, hogy Ő nem járja az orvosokat. Én sem járom, visznek. Ha tudnék menni én sem mennék orvoshoz, mert minek.

A másik mikor azt mondják, hogy nagy trauma ért és azért lettem gerincbeteg. Ugyan milyen trauma ért nem volt haláleset a családban, boldog édesanya és boldog feleség voltam. 

Akik ezeket mondják azok még nem érezték azt a fájdalmat amit mi műtöttek.:-(