[Buda Maraton 2011]

Nohát ez a Buda Maraton azért jó kis edzés volt.

 

Még akkor is ha még egy maratonon sem estem ennyit, és főleg ilyen durvákat.

 

Rajt előtt szemerkélni kezdett az eső, ezért felvettem az esőkabátomat, jó döntés volt, nem szeretek eső miatt átázva fázni.

Az első félóra még kellemes volt, az eső sem áztatta még fel a talajt. Egyedüli problémám a küllők közé váltás volt, minap váltóbeállítás után nem állítottam be a végállás csavart.

 

A Csúcs-hegy túloldalán a téglagyár felé vezető utakon kezdett durván csúszni az út!

 

Kezdtem egy olyan eséssel, amikor egy útszéli lián/folyondár (nem tudom hogy hívják) beleakadt a kormányszarvba.

 

Majd egy perc múlva a nagy vízmosásos egyenes lejtőn becsúsztam a bokorba, és nem túl sokat fékeztem előtte. Ez már durvának ítéltem. (A szakasz elején egy rendező szólt mindenkinek, hogy veszélyes! Tényleg az volt. Aztán érdeklődött hogylétem felől.)

 

Kikászálódtam a fák közül, kicsit szolidabban gurultam tovább. A téglagyárnál elértük a lenti itatót, nem álltam még meg.

 

A Csúcs-hegy alá visszamászás (K jelzés) jól ment, egyedül a teteje felé pörögtem ki egy gyökéren, onnan futást gyakoroltam és gyorsabb voltam, mint a többiek tekerve (kitaláltam, miért mennek jól a single-speed-esek J)

 

Második alkalommal közeledett a Virágosnyereg, kicsit lejtett, a házak mellett lehetett tempót menni. A sebesség miatt kiderült, hogy jön elölről a trutyi, rá a szemüvegre, amit saras kézzel le sem lehet törölni.

 

Így innentől nem túl sokat láttam. Sajnos nem vittem első sárvédőt, pedig egy ideje szokásommá vált. A Virágosnyereg után vissza a cél felé pedig kezdte a durvábbik oldalát mutatni a sár, bár még csak csúszott.

 

1:09-cel fordultam ki a második körre, erőnlétileg még semmi bajom nem volt, se görcs, se fáradtság, de azért ettem egy zselét.

 

Nemsokára viszont meg kellett állnom, mert a sár miatt a kistányér felkapta a láncot. Kulacsból spricceltem rá, olajoztam. Két perc huss. Nem javult, innentől a kistányér felejtős volt.

A következő Virágosnyerges mászás végét már ismét futva tettem meg, ragadt a gépre az agyag, beállt a kerék, kellett nekem tolni…

 

Virágosnyeregtől ismét lejtőzés jött. A Menedékház utcáig jó kis kanyargós ösvény vezet, csúszott mint az állat, de ez még ment, mondjuk a szemüvegem mögül már rég nem láttam sem élesen, sem 3D-ben.

 

De az utca előtt nem sokkal egy szélesebb egyenesben ismét bokrot fogtam. Ez is durva esés volt, mert még reccsenést is hallottam a nyakamban, de csak a meszes csigolyák lehettek :-).

 

Óbuda felé a maradék lejtőzést óvatosan tettem meg, főleg a korlátozott látási viszonyaim miatt.

 

Elértük a Harsánylejtőt, újabb hosszabb mászás következett a Virágosnyereghez. Sajnos egyre többször kellett figyelni a középtányérra, mert ott is kezdte felkapni a láncot. Durván sokszor használtam ezért az elöl 44-hátul 34 keresztbe váltást.

 

Innen pedig következett a szépemlékű agyagos szintút.

Jól jött a helyismeretem. Tudtam mikor kell leszállni és vállra venni a bringát. Három-négy álló-piszkáló sporttársat hagytam le kocogva, vállamon a bringával.

 

Így futva a saras résznek hamar vége volt, takarítás nélkül megúsztam.

 

A „szuszogó” aljától kis sziklás kerülő úton a kellett feljutni a HHH-ra, közben kezdett laposodni az elsőm.

 

Még egy fél lejtőzést bírtam idegileg, aztán annyira mászott jobbra-balra az eleje, hogy megálltam pumpálni. 4-5km lehetett hátra, reméltem kibírja.

 

Hát nem bírta ki. Átkeltünk a Szépvölgyi úton, parkoló, hupli, kedvenc köves lefelém következett a Határnyereg felé.

Relatíve óvatosan mentem, de megint estem, egyszerűen kimászott alólam a laposodó gumi. Megálltam végül defektet szerelni, de a maradék időben sajnos nem sikerült megfogni senkit.

 

2ó37p lett a vége, sajnos a defekttel kapcsolatban majdnem 11 perc ugrott, kár érte. Tekert időm 2:21 volt a km-óra szerint.

 

Fiam is végigment az első maratonján, egyelőre csak egy körön, de ebben az időben szerintem ez is jó. Sajnos neki is befigyelt egy defekt.

 

Gps log:

http://ridewithgps.com/trips/235197  (jobb felső sarok metric-re)

 

Érdekes, hogy a defektszereléskor (28,9 km majd 30. Km) hogy mászkál a gps jele. Fejreállítottam a bringát, rosszul viselte az érzékenysége, hogy alatta föld, felette stucni.

 

Újabb érdekesség, hogy 32,5km-nél (a patak melletti bringás sétányra érve) 350m-ről felugrik a magasság 414-re és nagyjából ebben a tartományban marad, pedig jócskán visszaemelkedtem a célig (Garmin 705, baromerikus alapú).

Lehet, hogy eltömte valami sár vagy vízcsepp a légnyomás érzékelő rész lukjait?