A vörösfenyő műszaki jellemzői:

A vörösfenyőt kiválóan lehet felhasználni minden olyan szerkezetnél, terméknél, ahol a tartósság, a szilárdság és a keménység fontos követelmény. Az elterjedtebb fenyők közül egyedül a vörösfenyőt sorolhatjuk a "közép kemény fák" közé. Itt meg kell azonban jegyeznünk, hogy a magashegységi vörösfenyő (pl. alpesi, tátrai) kitűnik rendkívül keskeny, finom évgyűrűszerkezetével, sötét vörösgesztjével. Az ilyen állományokat 130-140 éves korban termelik ki, és az itt nyert kemény, szilárd faanyagot az alpesi területeken "Steinlarche"-nek (sziklai vörösfenyőnek) nevezik. Ezzel szemben az alacsonyabb fekvésű (sík-, dombvidéki) állományokat a gyakran fellépő tőkorhadás (Phaeolus schweinitzii) miatt 40-60 éves korban kitermelik. Az ilyen laza szövetű vörösfenyőt "Wiesenlarche"-nek (mezei vörösfenyőnek) hívják.
Vörösfenyő kémiai jellemzők:

Extrakt anyagok (benzol-alkoholos kivonás): 4-9,0%
Cellulóz: cca.: 34%
Lignin: cca.: 30%
Hemicellulózok: cca.: 15%
Hamutartalom: cca.: 0,2%
Egyéb anyagok: - csersav: 10-12%
- gyanta: 4,1%
pH-érték: - szijács: 54,
- geszt: 4,2
Vörösfenyő fizikai tulajdonságok:

Sűrűsége a hazai fenyők között a legnagyobb. Értékei a következők (a min. értékek a laza szövetű), a max. értékek a sűrű szövetű vörösfenyőt reprezentálják), kg/m3:
- abszolút száraz állapotban: 400-550-820
- légszáraz állapotban: 440-590-850
- élőnedvesen: 800-900-1000

Zsugorodási jellemzők, %:
- sugár: 3,3
- húr: 7,8
- rost: 0,3
- térfogati: 11,4
A húr- és a sugárirányú zsugorodás jellemzői közötti jelentős eltérés miatt vetemedésre hajlamos, mesterséges szárításkor viszonylag lassúbb menetrendeket igényel.
A vörösfenyő tartóssága:

Igen tartós, időjárásálló. E tulajdonságát gyanta- és csersavtartalmának, illetve nagy sűrűségének köszönheti. A beépített faanyagot azonban több gombafaj károsíthatja (Merulius, Poria, Comiophosa fajok), nedvességi hatások, illetve szakszerűtlen beépítés esetén. Becsült tartóssága: szabadban 65 év, víz alatt 500 év, állandóan száraz körülmények között (zárt épületben): 1800 év.
A vörös fenyő mechanikai tulajdonságai:

A fontosabb szilárdsági jellemzők a rostokkal párhuzamos irányban, légszáraz állapotban (u = 12%) a következők, MPa:
nyomó: 41-55-81
húzó: 107
hajlító: 64-99-132
nyíró: 4,5-9,0-10,0
hasító: 0,34
ütő-hajlító
szilárdság (J/cm2): 4,0-6,0-13,0
keménység (Brinell), MPa,
bütü: 53
oldal: 19
Stat. hajlító rugalmassági modulusz, MPa: 6300-13800-26000

A szilárdsági jellemzőknél felhívjuk a figyelmet a sík- (domb) vidéki és a magashegységi vörösfenyők közötti jelentős különbségekre. (A hazai vörösfenyő általában a gyengébb kategóriába tartozik.)

A vörösfenyő felhasználási területei:

Különösen azokon a területeken keresett, ahol a tartósság és a szilárdság a fontos. Így felhasználhatják a földmunkákhoz (pl. partvédelem), a bányászatban (aknafa), víz- és hídépítésben, malomépítésben. Kiváló vezetékoszlop, hajóárboc. Alkalmazzák vasúti talpfaként is. Szép, határozott rajzolata előnyös a furnérgyártásban, tetszetős lépcsők, bútorok, ablakok, falburkolatok készíthetők belőle. Az építészetben fontos szerkezeti anyag, értékes zsindely. Gyantájából készítik a "velencei terpentint". Az alacsonyabb minőségű hengeresfát forgács- és farostlemezgyártásban (keverékfafajként ritkán papírgyártásra is) használják.

dr. Molnár Sándor