Ők tudták, hogy merre jártak. Csak a családjuk nem. Volt olyan tiszt, aki a határ túloldaláról hazatelefonált, hogy hamarosan hazaérnek. Aztán a vonat nem haza vitte őket. Egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy megérkeztek valahová. Kettős kerítés, fegyveres őrség, miegymás. A család meg már várta őket, hogy mikor érnek már haza végre.

Egy volt börgöndi kollégám mesélte az akkori élményeit. Jobb híján állandóan fciztak, és a kerítésen kívülre rúgott labdát az eü. személyzet azonnal lepermetezte, leöntötte benzinnel és felgyújtotta. Aztán kaptak egy másik focit. Ezután az efféle labda kirúgásokból direkt sportot űztek.