Bodor Pál: A versek végén

A versek végén ott a mély s lágy
     anyaföld, mint a halálugrók
     alá terített ponyva, légzsák -
csakhogy a versek végén végleg
     eltűnünk, s nem rúg föl megint
     s megint
          rugalmas labdaként
                már semmiféle nagy poén.
A versek végén nem a rím
     Dobbant,
                hanem a véglegesség.

Olyat kell írni,
     hogy az ember
          jó magasból
          jó mélybe essék,
s amit ír:
     a zuhanása
     legyen nyílvessző-pontos görbe:
          anyanyelvből
          az anyaföldbe.

~~~

Pihentető éjszakát kívánok mindenkinek!